Jogszerű a kizárás?
Korábban egy másik németországi ügyben a legfőbb uniós igazságszolgáltatási fórum olyan döntést hozott, miszerint azok a külföldiek, akik a munkába állás szándéka nélkül, csupán azért érkeznek egy EU-tagországba, hogy szociális segélyben részesüljenek, kizárhatóak a német alapellátásból. A mostani ügyben arra keresték a választ, hogy jogszerű-e az ilyen kizárás akkor is, ha olyan uniós polgárokról van szó, akik munkakeresés céljából érkeztek a fogadó tagállam területére, és bizonyos ideig már dolgoztak ott.
A kérdés a Jobcenter Berlin Neukölln és négy svéd állampolgár, a Boszniában született Nazifa Alimanovic, valamint három gyermeke, a Németországban született Sonita, Valentina és Valentino közötti jogvitában merült fel.
Itt vannak a feltételek
Ítéletében az Európai Bíróság megállapította: nem ellentétes az egyenlő bánásmód elvével azon uniós polgárok kizárása bizonyos szociális segítségnyújtási ellátásnak minősülő, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból, akik kizárólag álláskeresés céljából rendelkeznek a fogadó tagállam területén való tartózkodási joggal.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Ha az uniós polgár, aki munkavállalóként tartózkodási joggal rendelkezett, majd kényszerű, regisztrált munkanélkülivé vált azt követően, hogy legalább egy évet dolgozott, és az illetékes munkaügyi hivatal nyilvántartásba vette álláskeresőként, akkor a munkavállalói jogállása és tartózkodási joga legalább hat hónapig fennmarad. Ezen időszak alatt hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére, és jogosult a szociális segítségnyújtási ellátásokra.
Amennyiben azonban az uniós polgár még nem dolgozott a fogadó tagállamban, vagy ha a hat hónapos időszak letelt, az álláskereső ugyan nem utasítható ki e tagállamból, amíg bizonyítani tudja, hogy állást keres, és tényleges esélye van a foglalkoztatásra, ám ebben az esetben a fogadó tagállam megtagadhat tőle minden szociális segítségnyújtási ellátást.
