Nincs benne a montreali egyezményben
A vegyi anyagok atmoszférikus szintje az elmúlt évtizedben megduplázódott, és felhasználásukat nem korlátozza a montreali egyezmény, amely sikeresen kitiltotta a CFC-ket, vagyis az olyan gázokat, amik az állandósult ózonlyuk kialakulásáért felelősek.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”110″]
Az ózonréteget károsító vegyületeket diklórmetánnak nevezik, és ipari oldószerként, aeroszol permetezők hajtóanyagaként és a poliuretán habok habosítójaként alkalmazzák. Kevesen tudják honnan szivárog, vagy miért emelkedett ilyen gyorsan a kibocsátás.
Ez véd minket a káros sugárzástól
Az ózon csökkenését az 1980-as években fedezték fel, és a legnagyobb mértékben az Antarktisz felett ritkult meg.
„Fontos emlékeznünk, hogy az ózonlebontás globális jelenség, és míg a legkritikusabb értéket több mint egy évtizede mérték, a környezetvédelmi probléma még mindig fennáll, és a helyreállásig vezető út várhatóan hosszú és rögös lesz” – mondta Ryan Hossaini, a Lancaster Egyetemről.
„Az ózonpajzs véd minket az olyan mértékű UV sugárzástól, amely már káros lenne az emberi, állati és növényi egészségre.”
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Gyors előnyök
Egy új kutatás szerint a diklórmetán szintje a légkörben 2004 és 2014 között évente 8 százalékkal emelkedett. A tudósok ezután kifinomult számítógépes modelleket alkalmaztak annak megállapítására, hogy ha ez folytatódik, az akár az ózonlyuk regenerálódásának 30 éves csúszásába is kerülhet, tehát 2090-re fog helyre jönni.
A vegyi anyagokat nem vették fel az 1987-es montreali egyezménybe, mert viszonylag gyorsan, általában 6 hónapon belül lebomlanak a légkörben. Ezzel szemben a CFC-k akár évtizedekig vagy évszázadokig sem bomlanak le.
A diklórmentán rövid élettartama azonban azt jelenti, hogy a kibocsátás csökkentésére irányuló fellépés gyors előnyökkel járna.
„Ha olyan irányelveket alkotnának, amelyek korlátoznák a termelés, akkor ez a gáz viszonylag gyorsan kitisztulna a légkörből” – mondta Hossaini.
Helyre fog jönni?
A kutatók szerint, ha a légkörben lévő diklórmetánt a mai szinten tartják, akkor az ózonréteg helyreállása csupán öt évvel tolódna el. A 2012-14-es időszakban emelkedő kibocsátás volt tapasztalható, és ha a növekedés üteme nagyon magas, az ózonréteg helyreállása még tovább csúszhat.
Hosseini szerint ez a szélsőséges eset nem valószínű: „a kutatásaink szerint az ózonlyuk helyre fog jönni”.
„Bármi is legyen is ennek a gáznak a forrása, most kell úgy cselekednünk, hogy megállítsuk a légkörbe való felszabadulását, annak érdekében, hogy megóvjuk az eddigi munkát, amely számos életet mentett meg” – mondta Grant Allen, a Manchester Egyetem légkörfizikusa.
„A montreali egyezmény nagyon hatékonynak bizonyult az ózonréteget károsító anyagok kibocsátásának csökkentésében. Biztos vagyok benne, hogy a mostani fenyegetést is komolyan foglyák venni, és beveszik az egyezménybe a diklórmetánt az ózonréteg további károsodásának megelőzésének érdekében” – mondta Jonathan Shanklin.
Klór a légkörben?
Vannak más, rövid életű gázok, melyek klórt tartalmaznak, ami elpusztítja az ózont, viszont a légkörben kevés mérés történik.
„Sajnos nincsenek ezekről hosszú távú adatok, csak szórványosak, de ezek azt mutatják, hogy a légkör potenciális klórforrás lehet” – mondta Hossaini, hozzátéve, hogy további kutatásra van szükség.
„Az új eredmények az ózonréteget lebontó gázok hosszú távú megfigyeléseinek kritikus fontosságát és a montreali egyezmény kiterjesztését hangsúlyozzák az ózonréteggel kapcsolatos új veszélyek enyhítése érdekében” – mondta Anna Jones, a BAS egyik tudósa.
Összességében a montreali egyezmény nagyon sikeresnek tekinthető az ózonveszteség csökkentésében. Becslések szerint az egyezmény nélkül az antarktiszi ózonlyuk 2013-ban 40 százalékkal lett volna nagyobb. A tudósok 2014-ben még négy CFC-t fedeztek fel, amelyek hozzájárultak az ózonréteg megnagyobbodásához.
