Nem bíznak a cégek az állami partnerségben

Mérsékelt innovátorok vagyunk

Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának igazgatója elmondta: Az EU Innovatív Unió 2014. évi eredménytáblája szerint a tagállamok átlagos innovációs teljesítményük alapján négy teljesítménycsoportba sorolhatók. Magyarország ezek közül jelenleg a „mérsékelt innovátorok” kate­góriába tartozik Horvátországgal, Csehországgal, Litvániával, Lengyelországgal és Szlovákiával együtt, ami azt jelenti, hogy ezen országok innovációs teljesítménye jelenleg még elmarad az uniós átlagtól.

A Nemzeti Reformprogram vállalásai szerint Magyarország 2020-ra a GDP-arányos K+F ráfordításokat 1,8 százalékra, 2030-ra pedig 3 százalékra tervezi növelni, ennek érdekében pedig jelentős ráfordítás-növekedést kell elérni már az elkövetkezendő évek folyamán is. A Deloitte felmérésében résztvevő cégek visszajelzései alapján ugyanakkor úgy látszik, hogy a trendszerű növekedés eléréséhez sok még a tennivaló.

A megkérdezett vállalatok többsége sem rövidtávon (1-2 év), sem hosszútávon (3-5 év) nem vár szignifikáns változást K+F ráfordításai tekintetében. Míg 2013-ban 45,8 százalék, idén 48,9 százalékuk, vagyis még mindig csak a válaszadók kevesebb mint fele számít a K+F ráfordításaik növekedésére az elkövetkezendő 3-5 évben. Ezért különösen fontos, hogy a 2014-2020-as uniós programozási időszakban a kutatás-fejlesztések átfogó ösztönzése érdekében – mind uniós és hazai pályázati lehetőségek, illetve adókedvezményes ösztönzők tekintetében – hogyan alakulnak a vállalati K+F tevé­kenységet ösztönző szabályok, és e szabályrendszer képes lesz-e az elkövetkező 2-3 évben érdemi lökést adni a vállalati K+F ráfordítások növelésének. Ennek hiányában a 2020-ra kitűzött GDP-arányos K+F ráfordítási cél elérése kétséges.

Ki mit tart K+F-nek?

A vállalatok az általuk végzett K+F tevékenységek körébe alapvetően az új termékek, folyamatok, és szolgáltatások kifejlesztését, illetve a meglévő termékek továbbfejlesztését sorolják. A megkérdezett cégek tehát jellemzően nem végeznek a piacokat alapvetően befolyásoló kutatási tevékenységet.

A K+F projektek minősítési és értékelési rendszerének kialakítása során ezért fontos szempont, hogy minél részle­tesebben meg legyen határozva, mely tevékenységek számítanak rutinfeladatnak, hatékonyságjavításnak és melyek kutatás-fejlesztésnek.

Inkább önállóan végzik

Habár az állam erősítheti támogatási eszközökkel a közösen megvalósított K+F projekteket, a cégek háromnegyede inkább maga végzi a kutatás-fejlesztési tevékenységet, azaz nem kíván projektjei megvalósításához külső partnert bevonni – állapítja meg a Deloitte jelentése. Amennyiben tehát az állam túlságosan erőteljesen ösztönözné a közös megvalósítású K+F projekteket, és nem venné figyelembe, hogy a cégek döntő többsége egyedül valósítja meg a K+F projekteket, ez a vállalati K+F tevé­kenység aránytalan befolyásolásához, és végső soron a ráfordítások csökkenéséhez is vezethet.

Azok a vállalkozások, amelyek konzorciális együtt­működést terveznek K+F projektjeik kapcsán, a legnagyobb arányban az egyetemeket, tudományos akadémiákat jelölik meg együttműködő partnerként. Ennek ellenére az egyetemekkel és kutatóintézetekkel való együttműködés a tavalyi és az idei eredményeket tekintve is egyre kevésbé határozza meg a cégek K+F kiadásainak alakulását – derül ki a jelentésből.

Támogatások és adókedvezmények

A felmérésben résztvevő cégek válaszai alapján a vállalati K+F ráfordításokat leginkább meghatározó három külső tényező a K+F tevékenység finanszíro­zása, a K+F portfólió kezelése (K+F projektek prioritási sorrendjének meghatározása és az erőforrások felosz­tása), illetve a legértékesebb munkaerő megtartását célzó humánerőforrás-politika.

Érdekes változás, hogy míg a korábbi években a megkérdezett cégek K+F ráfordításait leginkább a jogszabályi környezet stabilitása befolyásolta, idén ez a tényező kevésbé jelentős külső tényező a válaszadók körében. Ebből arra következtethetünk, hogy a válasz­adók megítélése szerint a közelmúltban nem voltak olyan szabályozói változások, amelyek lényegesen befolyásolták volna a K+F ráfordításokat. Ez mindenképpen örvendetes változás az előző évekhez képest, hiszen a K+F tevékenység foly­tatásának, és a ráfordítások növekedésének egyik alapfeltétele a szabályozói környezet kiszámíthatósága. Emellett a válaszok alapján az is megállapítható, hogy ha többféle támogatási lehetőség (pénzbeli támogatás, adókedvezmény, stb.), illetve megfelelően képzett kutatók állnak rendelkezésre, akkor az ösztönző hatással van a cégekre az elkövetkezendő évek K+F ráfordításainak növekedése szempontjából.

A K+F pályázati támogatásokat tekintve a felmérés alapján megállapítható, hogy egyre több cég követi nyomon a támogatással kapcsolatos lehetőségeket, illetve csökken azoknak a vállalatoknak a száma, amelyeknek erre nincs megfelelő kapacitása. Az elérhető támogatások közül a közvetlen brüsszeli forrásból igénybe vehető K+F támogatások felhaszná­lása (pl. az EU 7. Kutatás-fejlesztési Keretprogramja) és a jogdíjak ismertsége nőtt láthatóan az elmúlt évekhez képest.

A K+F minősítési eljárás bevezetésének tapasztalatai

Magyarországon az innovációs törvény szerint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala („Hivatal”) 2012. február 1-je óta a hatósági jogkörben jogosult az egyes vállalkozások jövőbeni kutatás-fejlesztési projektjeinek minősítésére. Ez az eljárás opcionális, a vállalatokon múlik, hogy kívánnak-e élni a lehetőséggel. A kötelező erővel bíró minősítés igénybe vehető a pályázatok K+F tartalmának igazolására, illetve a K+F tevékeny­séghez kapcsolódó adó-és járulékkedvezmények érvényesítésére.

Márkus Csaba kiemelte: Az előző évekhez képest növekedett a felmérésben azon válaszadók aránya, akik úgy érzik, hogy saját nyilvántartási, költségallokációs rendszerük nem alkalmas teljes mértékben a K+F költségek rögzítésére és az egyes projektekhez történő hozzárendelésére, így emiatt nehézkes a K+F minősítés lehetőségének igénybe­vétele. Szintén magas azon válaszadók aránya, akik bizonytalanok az adóhatóság gyakorlatát illetően, és az elmúlt négy évben négyszeresére, míg a tavalyi eredményekhez képest duplájára nőtt azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik bizonytalanok a K+F projektjeik minősítéséhez kapcsolódó kocká­zatok kezelését tekintve.

Mindez arra enged következtetni, hogy a cégek többsége nem, vagy nem megfelelően ismeri a Hivatal által végzett K+F minősítési eljárás nyújtotta lehetőségeket. Ez a folyamat annak ellenére figyelhető meg, hogy 2014. február óta a K+F minősítését végző Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala egyértelműsítette, hogy a jövőbeni K+F projektek minősítése mellett múltbeli vagy folyamatban lévő projektek minősítésére vonatkozóan is ad ki szakvéleményt.

Annak ellenére, hogy a cégek nem vagy nem megfele­lően kezelik a projektjeik K+F jellegének alátámasztását, illetve a kapcsolódó költségek nyilvántartását, a projektjeik K+F jellegének vizsgálatára irányuló adóhatósági eljárásoknál a válaszadók nagy része (52,9%) egyelőre nem vesz igénybe külső segítséget. Pedig a felmérésben résztvevő vállalatok válaszaiból kiderül, hogy a cégek jelentős része úgy érzi, megoldhatatlan problémával áll szemben, és nincsen tisztában a gyakorlati megoldásokkal.

A rendszer tehát egyrészt még mindig kevéssé ismert, másrészt a rendszert ismerő cégek körében gyakran téves információk terjedtek el. Többek között nem tudnak arról, hogy az előzetes minősítéssel kapcsolatos döntés jogilag más hatóságokra nézve is kötelező, illetve hogy részprojektre is kérhető minősítés, vagy, hogy a projekt típus minősítésével több hasonló projekt egy minősítési rendszerbe való befoglalására is lehető­ségük nyílna. Ebből a bizonytalanságból adódóan sok vállalat nem veszi igénybe a minősítési rendszert, így felesleges adókockázatot vállal – tette hozzá a Deloitte Zrt. szakértője.

A K+F támogatások és adókedvezmények felhasználása a régióban

A régiós adatokból kiderül, hogy egyre több az olyan vállalat, amely nincs tisztában a K+F-fel kapcsolatos tevékenységeinek besorolásával kapcsolatos kockázatokkal. Ez az arány a 2013-as 19%-ról 22,7%-ra emelkedett az idei felmérésben. Emelkedést mutat azon válaszadóknak a száma is, akik szerint a K+F-fel kapcsolatos adózási szabályok nem világosak, és a vállalatok számára túl nagy kockázattal járnak (emelkedés 18%-ról 22,1%-ra). Mindez arra utalhat, hogy a K+F adókedvezmények rendszere régiós szinten egyre átláthatatlanabb; így egyre kevesebb cég lehet haszonélvezője, ami a másik oldalon a támogatások iránti fokozott érdeklődést eredményez.

A közép-európai régióban a vállalatok 37%-a ismeri a K+F pályázati lehetőségeket (ami magasabb érték a 2013-as felmérés 31%-ához mérve). Ez az arányszám különösen magas a Cseh Köztársaságban (közel 60%) és mélyen az átlag alatt mutatkozik a balti államokban (16%). Ugyanakkor a régióban a válaszadók 23%-a nem ismeri igazán a K+F pályázatokat (a mutató eléri a 43,6%-ot Horvátországban és a 42,9%-ot Romániában).

A válaszadók 19,4%-a jelezte, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő forrás, hogy a lehet­séges pályázati lehetőségeket figyeljék, és sikeresen pályázzanak (ami a 2013-as 25%-nál alacsonyabb érték); Lengyelországban azonban ez az érték majdnem kétszeres: 36,1%-on áll (ami növekedés a 2013-as 29%-hoz képest).

A bürokrácia visszatartó hatásairól szóló válaszok és a források rendelkezésre állására vonatkozó aggodalmak különösen riasztóak, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalatok szerint K+F költéseiket nagymértékben meghatározza a külső támogatási források elérhetősége.