Az olaj árát befolyásoló többi tényezők között több olyan is akad, amely az árakat mindkét irányba elmozdíthatja – bemutatásuk magyarázatot adhat a jelenlegi volatilitásra.
Árfelhajtó tényezők
Növelheti az árakat, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában a magas költségszint mellett kitermelő vállalkozások a kitermelés visszafogására kényszerülnek, illetve hogy a nemzetközi kereslet folyamatosan növekszik, miközben az OPEC-en kívüli országok kitermelése csökken – ezek a folyamatok az elkövetkező hónapokban valószínűleg fennmaradnak.
Az elmaradt több milliárd dollár értékű tőkebefektetés olyan helyzetet teremt, amelyben a piac figyelme a túlkínálati piaci helyzetről átbillenhet a kínálati oldal szűkösségére és ez megdobhatja az olajárat. Nagyon rövid távon pedig a kuvaiti olajmunkások sztrájkja, mely mostanra véget ért, jelentős árfelhajtó hatással bírt, mivel napi 1,5 millió hordót is meghaladó olajmennyiséget vont el a piactól.
Árcsökkenés irányába mutató tényezők
Hozzájárulhat az árzuhanáshoz, hogy Irán kitermelése a vártnál gyorsabb ütemben növekszik, továbbá Líbia helyzete is stabilizálódhat – ennek eredményeképpen egy olyan ország térhet vissza a piacra, amely korábban napi 1,6 millió hordó nyersolajat termelt ki – jelenleg pedig csak napi 300,000 hordó a termelése.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
A kudarcba fulladt dohai megbeszélést követően átrendeződhetnek az erőviszonyok Szaúd-Arábiában, így megnőhet annak a kockázata, hogy inkább politikai tényezők alakítják majd az olaj árát. Amennyiben Szaúd-Arábia Irán ellen fordítja az olajfegyvert, és a fenyegetéseinek megfelelően elkezdi növelni a termelését, úgy nem lehet kizárni, hogy az olaj ára ismét a 30 dollár körüli szintre csúszik vissza.
Rövid távon a Brent-re vonatkozó rekordméretű long pozíciós állománynak komoly negatív hatása lehet az árakra, amennyiben a piaci események hatására a befektetők csökkenteni kívánják a kitettségüket.
A Brent határidős piacán a contango összezuhanása (amit egyébként üdvözöltek a befektetők, mivel így csökkent a long pozíciók tartásának költsége) rövidtávon a kínálat növekedéséhez vezethet, mivel nem lesz már akkora üzlet a tárolás. A hathónapos contango januárban elérte a 4,5 dollárt, azóta viszont folyamatosan csökkent, jelenleg 1,5 dolláron áll. Ezen a szinten egyre több tárolói kapacitást szüntetnek meg.
Mire lehet számítani?
Várakozásaink szerint a Brent ára a hordónkénti 35-45 dollár körüli sávban fog mozogni ebben a negyedévben, de a második félévben az év végéig az 50 dolláros szint közelébe emelkedhet. Figyelembe kell venni a befektetői oldal által támasztott keresletet is – hacsak a rövid távú kilátások nagyon drasztikusan nem változnak, a befektetői oldal pozíciói várhatóan megmaradnak.
Mindezek eredményeképpen a kockázatok továbbra is az emelkedés irányába mutatnak – ez azonban önmagát elemésztő folyamat is lehet, amennyiben az észak-amerikai kitermelés jövedelmezősége javul.
