A nem OPEC-országok (Oroszország és 11 másik ország) is megállapodtak hétvégén a kitermelésük csökkentéséről: a várt 600 ezer hordóhoz képest napi 558 ezer hordóval eshet vissza a kibocsátás. Az olaj árának további lendületet adott Szaúd-Arábia minisztere, aki a döntést követően úgy nyilatkozott, hogy a november végén kötött megállapodáshoz képest még nagyobb mértékű csökkentést hajt végre.
Az olaj ára a 2015 júliusban látott csúcsok közelébe ugrott, mert rövid távon esélyes a kínálati deficit. Hosszabb távon még mindig kérdéses az amerikai palaolajtermelők reakciója. És vajon betartják-e az OPEC-tagok és a nem OPEC-országok a termelési korlátozást?
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Pánikolnak az „árfüggők”
„2014 óta tapasztalható a túltermelés az olajpiacon, ami azért érinti érzékenyen a kitermelőket, mert korábban mindenki „árfüggő” lett, hiszen sokáig úgy tűnt, már sosem esik 100 dollár alá a kőolaj hordónkénti ára” – mondta Pletser Tamás, az Erste Bank közép-kelet-európai olaj- és gázipari elemzője. Hozzátéve: az olajtermelők a 100 dollárnál drágább olajhoz igazították a kiadási oldalt.
A mostani megállapodások tehát pánikreakcióként kezelendőek. Mert az olajtermelők gazdaságai egyszerűen nem képesek növekedésre a jelenlegi árszinten. Ezzel magyarázható, hogy sikerült háttérbe szorítani olyan hagyományos ellentéteket, mint a szaúdi-iráni vagy az OPEC-orosz konfliktus.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Apadnának a készletetek, ha…
Az elmúlt két év a nem konvencionális olajtermelők piaci kiszorításáról szólt, ám mára világossá vált, hogy ez önmagában nem elegendő az olajár visszatornászásához. Továbbra is napi 800 ezer – 1 millió hordónyi a túlkínálat.
Nos, a vállalt, napi 1,7 millió hordós termeléscsökkentés nyomán megkezdődhetne a felhalmozott készletek apadása, amennyiben az olajtermelők betartanák a vállalásukat.
Ki ezért, ki azért nem fékezhet
Szinte bizonyos, hogy a többség nem tartja be a megállapodást – folytatta. Nigéria és Líbia nincs abban a politikai helyzetben, hogy visszafogja a termelését. Mexikó most nyitja a mezőit a nagy nemzetközi cégek előtt. Irán éppen csak visszatért a világpiacra, Irakban pedig a kitermelést végző cégeket a volumen alapján fizetik. Vagyis, ezek az országok valószínűleg annyit termelnek, amennyi a „csövön kifér”.
Oroszországban a téli hónapokban technikai okokból nem lehet leállítani a kutak termelését. Más szóval, ott leghamarabb májusban várható a termelés visszafogása.
Azerbajdzsán a költségvetési helyzete miatt nem fékezhet, míg Kazahsztánban most fektettek 30 milliárd dollárt új olajmezőkbe, ha nem indítják meg a kitermelést, akkor nem tudnak fizetni a beruházóknak.
Szunniták versus palaolajosok
Sanszos, hogy a megállapodást csak Szaúd-Arábia és a szunnita többségű közel-keleti olajtermelők fogják betartani. Ami azt jelenti, hogy napi 600-700 ezer hordóval csökkenhet a kitermelés. Ez azonban még nem számolja fel a túlkínálatot.
Sőt, a kínálat még növekedhet is, mert a prompt piacról kiszorított, nem konvencionális amerikai olajtermelők az olajár pillanatnyi stabilizálódását kihasználva benyomultak a határidős piacra. A future ügyletek azért fontosak a palaolaj cégeknek, mert úgy jutnak banki finanszírozáshoz, hogy előre eladják a körülbelül 3 ezer, már megfúrt, de még repesztésre váró nem konvencionális olajkút termelését.
Mindezek fényében, hiába emelkedik most a megállapodás hírére az olaj ára, jövőre még az ideinél alacsonyabb árszintekkel is találkozhatunk.
