Az elmélet szerint a technológia egyre inkább áthatja a munkahelyeket, emiatt a munkaadók azokat a dolgozókat keresik, akik jól kiismerik magukat ezeken a területeken. Aki ilyen képességekkel jelenik meg a munkaerőpiacon, többletmunkabérre számíthatnak a többiekkel szemben. Ebben a hipotézisben benne van, hogy a technológiai képességek iránti igény növekszik, ami növeli a többletmunkabér összegét, és még jobban elkülönülnek a magasabb képzettségnek megfelelő állások. Ennek megfelelően a megoldás a növekvő egyenlőtlenségek ellen a magasabb szintű oktatás.
Ilyen az élet!
Hihető elképzelés, nem kell tenni semmit, a jövedelemkülönbségek a technológiai fejlődés természetes velejárói. Ilyen az élet, ezt kell elfogadni. Mások sokkal gazdagabbak, mert a technológia segítségével bonyolultabb kérdéseket hatékonyabban oldanak meg, mint mi, ezért nyilván a mienknél magasabb jövedelemben részesülnek.
A tetszetős teóriával azonban számos probléma van.
Ellentmondások
A dolgozók közötti egyenlőtlenséget a 80-as évektől hiába származtatják az SBTC-ből, a személyi számítógépekkel kapcsolatos információtechnológiai fejlesztésekből. A legnagyobb probléma az, hogy a 90-es években tartóssá váltak a jövedelemkülönbségek, pedig a számítógépes technológiák ugrásszerűen további fejlődésnek indultak.
Nehéz alátámasztani a teóriát
Eduardo Poter közgazdász rámutatott a statisztikai adatok alapján nehéz alátámasztani az SBTC teóriát:
– mivel mind az egyénnek, mind a társadalomnak előnyös a magasabb képzettség, nem ez a jövedelemkülönbségek növekedésének hajtóereje.
– a technikai fejlődésre történő hivatkozás növekvő főiskolai végzettséggel elérhető munkabér különbséget valószínűsít, ami mostanában nemigen növekedett.
– a technikával kapcsolatos történet szerint a magasabban képzett dolgozók javára egyre több munkahelyet kínálnak. Ez a statisztikák szerint igaz lehetett a 90-es években, de nem 2000 után.
Az SBTC hasonlóképpen nem tudja megmagyarázni a nemek közötti keresetkülönbség csökkenését, a rasszok közötti keresetkülönbség tartóssá válását, és a drámai különbségnövekedést a fiatal és az idősebb dolgozók között. Eszerint az elmélet mégsem elég hasznos a bérszerkezet struktúrájának elemzésére az elmúlt évtizedekben.
David Card közgazdásznak (Berkeley egyetem professzora) széleskörűen elfogadott véleménye van: „Nem gondolom, hogy a főiskolai végzettségű és annak hiányában elérhető munkabér különbség mutatja meg, hogy a gazdasági fejlődés előnyei miért olyan szerény számú személy kezében összpontosulnak.”
Az adatok mást mutatnak
Larry Mishel, az (Economic Policy Institute elnöke, közgazdász) adatokkal cáfolja az elméletet.
A fenti ábrán a középen futó vonal a közepes keresetek aránya (50 %), a legalacsonyabb fizetésekhez képest (10%). Az SBTC szerint ez akkor nő, ha a közepes fizetésűek egyre értékesebb munkahelyeken dolgoznak, az alacsony keresetűekhez képest. A vonal azonban csupán a nyolcvanas évekig emelkedett, azóta – ingadozva bár – csökken.
Az angol adatok szerint – miként azt az alábbi ábra mutatja – a legalacsonyabban és a legjobban keresők aránya növekszik, a közepes jövedelműeké csökken. Tehát az SBTC teóriája Angliában sem támasztható alá.
Hasonló eredményre jutott a Tárki az Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban című 2012-es tanulmányukban.
Mi hajtja a jövedelemkülönbségek növekedését?
A jövedelemkülönbségek növekedése a legkedveltebb magyarázat szerint társadalom-szerkezeti kérdés lenne. „A zsugorodó minimálbér a legkevésbé képzett munkavállalók jövedelemén vágott, míg a csökkenő kereskedelmi akadályok, a dereguláció és a szakszervezetek szerepének csökkenése miatt erodálódott a középosztály jövedelme is. A felső 1 százalék jövedelmének emelkedése leginkább a vezetői fizetések és a finanszírozó képesség miatt áll be.”
Ez a diagnózis egy recepthez vezet. Mondanivalója szerint tehát az oktatás és a technológia felelős a jövedelemkülönbségekért, tehát az ürügy szerint politikának e területeken nem lehet tennivalója. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a leegyszerűsítő látásmódtól tartózkodnia kellene minden közgazdásznak.
Vehetjük úgy, hogy az elméletet nem sikerült kellően alátámasztani, de megmaradt a kérdés, mi hajtja a jövedelemkülönbségek növekedését, ha nem a technológián alapuló képzettségkülönbség?
Érdekes tudomány az ilyen
Ha felrajzolunk két halmazt (Venn diagramot), két egymást metsző körként, a felsőfokú végzettségűek és a leggazdagabbak között, bizony, nem lenne nagy a közös rész metszete.
Az egyértelmű, hogy a felsőoktatáshoz való hozzáférés alapvető mobilitás nyújt azoknak a fiataloknak, akiknek társadalmi státusza megnehezíti számukra a főiskola teljes körű elvégzését. Ha valami, akkor ezek az akadályok jobban nőttek, mint az egyenlőtlenségek, és a politika feladata, hogy ezeket legyőzze. Emellett bizonyára van jelentősége a teljes foglalkoztatásnak, kereskedelmi deficitnek, alkupoziciónak és egyéb tényezőknek is.
A sokszorosan megcáfolt elméletre egész iskolák épülnek a mai napig, hogy megindokolják, miért nem kell a jövedelemkülönbségekkel foglalkozni. Érdekes tudomány az ilyen.
