A bíróság egyben elutasította a lízingcég kérelmét az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére.
A CIB Lízing a februárban kihirdetett elsőfokú ítélet ellen fellebbezett, amelyben a bíróság megállapította, hogy tisztességtelenek és ezért érvénytelenek a lízingszerződésekben alkalmazott, egyoldalú kamat és lízingdíj módosítást lehetővé tevő szerződéses feltételek. A felperes pénzintézet fellebbezése szerint a lízingbeadó jogosult a lízingdíj módosítására olyan módon, hogy módosítja az irányadó kamatláb mértékét, ha a referenciakamat meghaladja a szerződésben rögzített küszöbértéket. A felperes szerint a módosulás automatizmusként következett be, mivel a lízingbeadó kizárólag a változásnak megfelelően módosíthatta a hátralevő lízingdíjakat.
Ez az eljárás a lízingcég szerint nem minősül egyoldalú kamatemelésnek, ezért az általános szerződési feltételek sem tartoznak a törvény hatálya alá. A lízingcég szerint téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a perbeli rendelkezések nem önálló rendelkezések és nem tisztességesek. A lízingtárgy vételárának változása, a beszerzési költségek növekedése, a finanszírozási szükséglet nem minősül a törvény szerinti díj-költség és kamatemelésnek – fejtette ki.
Az alperes magyar állam ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását és az alkotmánybírósági eljárás mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződéses kikötések nem felelnek meg a referenciakamatozásnak, azok valódi egyoldalú szerződésmódosításnak minősülnek, hatásukban nem automatizmusok. Hozzátette: a felperes rendszerint a saját cégcsoportja által meghatározott, szabadon módosítható referenciakamatlábat, valamint alapkamatot határozta meg referenciakamatlábként, annak mértékét jogosult volt egyoldalúan módosítani. Így a felperesnek egyoldalú hatalmassága volt a kamat és lízingdíj mértékének meghatározására az alperes szerint.
