A Ma Csien-tang irányítása alatt álló intézmény 2000 óta először tette közzé az elosztás egyenlőtlenségeit kifejező Gini együtthatót. Korábban arra hivatkoztak, hogy pontos kiszámítása az országban rendkívül nehéz, mivel különösen a tehetősebb adatszolgáltatóktól nem kapnak valós számokat, s ezért nem képesek a tényleges jövedelmi viszonyokat bemérni.
A 0 és 1 közötti skálán 0 a legjobb érték, míg az 1-es fejezi ki a legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenséget. Elemzők szerint a 0,4 érték az, ahol a társadalmi elégedetlenség már érezhetővé válhat.
A most nyilvánosságra hozott adatok szerint az együttható 2012-ben 0,474 volt, némileg tehát „jobb” a 2011-ben mért 0,477-nél és a 2008-as csúcsnak számító 0,491-nél. „A 0,47 és 0,49 pont közötti értékek azt mutatják, hogy a jövedelemelosztásban a rés viszonylag nagy” – magyarázta Ma.
A hivatalvezető utalt rá, hogy a Világbank Kína Gini indexét 2008-ban 0,474-re tette, míg – legutóbb – 2005-ben 0,425-ben állapította meg.
A Hurun Report felméréséből az derül ki, hogy Kínában 2,7 millió dollármilliomos és 251 milliárdos él, miközben – ENSZ-adatok szerint – a lakosság 13 százalékának 1,25 dollárnál (273 forint) kevesebb a napi jövedelme. Az éves városi állandó jövedelem átlagosan 21 810 jüan (766 ezer forint).
A politikai vezetés az egyre fokozódó és nyilvánvaló nyomás következtében minden jel szerint érzi a cselekvés kényszerét. A társadalomban létező egyenlőtlenségek és jövedelmi szakadékok állandó témái az országos parlamenti és pártrendezvényeknek, s az állami és pártvezetők újra és újra az igazságos elosztást, a különbségek felszámolásának „a szegények felemelésének” szükségességét hangoztatják.
