Pár órányi dollár beadás után már szinte minden pénzt és adósságot megvettek a devizapiacon. Szoros kivételt csupán a kanadai, az ausztrál és az új-zélandi deviza képezett.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Kanada és Ausztrália szenvedett
Ezt a három devizát jellemzően akkor szokta hanyagolni a piac, amikor az Egyesült Államok a saját belső piacára fókuszál, s a külkapcsolatok csupán alárendelt szerepet játszanak – mondta Pálffy Gergely, a Raiffeisen devizaelemzője. Hozzátéve: az ausztrál és az új-zélandi deviza még ráadásként Kína-kapcsolt is, vagyis most kétszeresen rájuk jár a rúd.
Ugyanakkor, észre kell venni, hogy arra nem lehet pozíciót építeni, hogy most épp mindent vesznek a piacon.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Csak pár óráig tükröződött a kiábrándultság
Sokkal érdekesebb – folytatta, hogy a dollár esetében csupán pár óráig tartott az eladói nyomás. Ami nem volt több, mint a Clinton pozíciók obligát zárása. Ám ezek lezárultával hamar megszűnt a dollár sínylődése.
Más szóval, a devizapiac csupán rövid ideig tudta leképezni a közvélemény „kiábrándultságát”. Jellemző, hogy a származtatott volatilitás mutatói sem lengtek ki komolyabban.
Eddig is erős volt a dollár
A dollár ereje legalább két tényezővel magyarázható. Egyrészt, bármit mondott is a kampányban Doland Trump, nyilvánvalóan az áll érdekében, hogy az amerikai deviza stabil legyen. Másrészt, a dollár már eddig is erős volt. És a Fed kamatdöntéseit aligha befolyásolja az elnökválasztás eredménye. A jelenlegi zérus közeli szinteken a piac kitartóan várja az amerikai kamatemelést.
