Világszerte a dolgozók negyedének van csak stabil állása, míg háromnegyedüknek egyáltalán nincs szerződése, önfoglalkoztatók, vagy ideiglenes, rövid időre szóló szerződéssel alkalmazzák őket – áll az ENSZ szakosított szervezetének a világ foglalkoztatási és szociális helyzetét felmérő jelentésében (World Employment and Social Outlook – 2015).
Meg kell teremteni a jövedelmi biztonságot
A dokumentum szerint a pénzügyi világválság jelentősen fellendítette a részmunkaidős foglalkoztatást, különösen a nők körében, ugyanakkor csökkenés tapasztalható a globális ellátó hálózatokhoz kötődő állások területén. Ezek a változások, valamint a foglalkoztatás olyan új formáinak elterjedése – mint a „mini-állások” Németországban, a „nulla-órás szerződések” Nagy-Britanniában vagy a „lehívható” szerződések Hollandiában – azt jelentik, hogy a kormányoknak át kell gondolniuk, miként biztosíthatnak jövedelmi biztonságot, nyugdíjat és szociális védelmet azoknak, akik nem rendelkeznek teljes munkaidős állással – fejtette ki újságíróknak Guy Ryder, az ILO vezérigazgatója.
A kormányoknak egyfelől meg kell próbálniuk reagálni a teljes munkaidős állások iránti igényre, ugyanakkor alapvető kérdéseket is fel kell tenniük a munka világának átalakuló mintázatával kapcsolatban. „Feltehetően a jövő és az ILO által is célként követett társadalmi igazságosság nem teremthetők meg a határozatlan idejű szerződéssel 9-től 5-ig végzett munkák révén, amelyeket apáink és nagyapáink szinte jussukként kezeltek” – mondta genfi sajtóértekezletén Ryder.
Hatalmas veszteségek
A jelentés szerint a foglalkoztatás minőségének eroziója és a munkanélküliségnek a 2008-as pénzügyi válság óta bekövetkezett emelkedése 3,7 trillió dollár veszteséget okozott a világgazdaságnak, egyfelől a kieső kereslet, másfelől a súlyosbodó egyenlőtlenségek miatt. Ryder ezzel összefüggésben azt mondta, a szociális biztonságot „el kell választani a foglalkoztatási státustól, a foglakoztatás nem szokványos formáit pedig nem szabad másodrendűként kezelni”.
