Előre lépés ezért, hogy a G7-ek legutóbbi, Elmauban megtartott csúcstalálkozóján megállapodás született arról, mindent megtesznek azért a legfejlettebb államok, hogy a század végéig a globális felmelegedés ne haladja meg a két fokot. Ehhez pedig nem kevesebbre van szükség, mint az energiatermelés világméretű átalakítására, a lemondásra a szénről, a földgázról és az olajról.
Nagy a különbség a fejlett országok hozzáállásában
Mindez jól hangzik, a világ és a környezetvédők üdvözölték is a döntést. Az eltökéltség a fejlett államok körében azonban meglehetősen összetett. A csúcstalálkozónak otthont adó Németországban az utóbbi években – nem kevés vita árán – sokat tettek a célokért, a villamos energia húsz százaléka megújuló energiából származik. Hasonló a helyzet Olaszországban is. Olyan fejlett országokban azonban, mint az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Franciaország és Kanada a zöldenrgia aránya csupán három és nyolc százalék között állomásozik.
A másik problematika: bármennyire is a világ legfejlettebb részét alkotják a G7-ek, mindössze csak a világ lakosságának tíz százalékát képviselik. Ők tehetők felelőssé a globális üvegház-gázkibocsátás több mint egynegyedéért, ami jelentős különbség a száz százalékhoz képest.
További gond az, hogy az energetikai iparnak messzemenő, mondhatni drámai kihatásai vannak a világ egészére nézve. Az alapkérdés az, hogyan néz majd ki a poszt olaj-gáz-szén utáni társadalom, s milyen lehet az átmenet ahhoz. Erre jelenleg még senki sem tud korrekt választ adni
Senki sem tudja, milyen lesz a kizöldült világ
Olyan vállalatokra mint például a most az atomenergia ellen harcoló RWE, amely gigantikus mennyiségű szenet éget el az erőműveiben, egy ilyen kizöldült világban egyáltalán nem lesz szükség. Ott van a Siemens, amely a világon a többi között a legkorszerűbb erőművi turbinákat gyártja, mi lesz vele? A jelenleg az utakon futó benzin, dízel és gáz meghajtású autók már csak múzeumi darabokként szolgálnak akkor.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen jövő, ha egyáltalán lesz ebben a században, nem kis pénzbe kerül majd. A legfontosabb ipari termelőüzemeknek el kell köszönniük valamikor az évszázadban a fosszilis energiától. Léteznek számítások például arról, hogyan is alakulna a helyzet Európa legfejlettebb gazdaságában, Németországban. Ha a németek 2030-ig el akarnának köszönni a fekte- és barnaszén használatától, mint a széndioxid kibocsátás fő felelőseitől, ahhoz legkevesebb kétszáznegyven milliárd euróra lenne szükség. És még akkor ott marad a földgáz, fontos energiahordozóként.
Két fokon belül, vagy az ember sorsa lesz a tét
A költségek gigantikusak, de a rizikó sem kisebb. Ha az emberiség nem képes kordában – azaz két celsius fokon belül – tartani a globális felmelegedést, akkor súlyos katasztrófák, ítéletidő, gyilkos forróság, szökőár jöhet. Már messze nem az lesz a kérdés, hogy sokba kerül-e vagy kevésbe az energiatermelés és szolgáltatás kizöldítése. Az ember sorsa lesz a tét.
A szakemberek szerint van kiút. Egyre több az olyan technológia, amellyel fel lehet venni a harcot a globális felmelegedés ellen. A helyes út megtalálásához azonban elsősorban azoknak a fejében kell rendet teremteni, aki a legbefolyásosabbak, s a legtöbbet tehetik a cél érdekében. Ezért is volt fontos a G7-ek megállapodása.
Vannak azonban szintén befolyásosak, akik kívül maradnak ezen a körön, Kína, India, Brazília és mások. Energetikai szakértők hosszú évek óta hangoztatják az együttműködés és a megegyezés fontosságát. És ott van még lehetőségként a kereskedelem a széndioxid kibocsátási jogokkal. Aki továbbra is olajat és szenet akar elégetni, annak meg kell vásárolnia az ehhez szükséges kvótákat. Vagy alkalmaznia kell a környezett megóvó lehetőségeket.
Sokat tehet az ügyért a párizsi klímakonferencia
Ez is megfelelő út, hiszen ezeken keresztül pontosabban mérni lehet, hol a tart az energiatermelés kizöldítése útján az adott ország. Minél kevesebb kvótát igényel egy ország, annál előrébb tart az úton, s ennek alapján tervezhet a gazdaság is. Az európai kvótarendszer persze sok vitát váltott ki az utóbbi időben, s nem is valószínű, hogy elégé alkalmas olyan célok megvalósítására, mint amit a G7-ek elhatároztak.
Az idei esztendő végén rendezik meg Párizsban a nemzetközi klímakonferenciát. A világ országai új megállapodást akarnak kötni arról, hogyan csökkenthetnék a káros gázok kibocsátását, amellyel megfékezhetnék a Föld felmelegedését.
