A válság óta alkalmazott gazdaságélénkítési kísérletek ellenére a világgazdaság még mindig gyengélkedik. Hiába az optimista előrejelzések, a gyenge gazdasági teljesítmény rendre csalódást okozott a befektetők körében. A nyersanyagárak emelkedése ellenére nincs infláció vagy rendkívül alacsony. Az adósságállományok pedig soha nem voltak ilyen magas szinten, a fejlődő országokban a felhalmozott adósság nagy része devizaadósság, amely egy újabb recesszió esetén kockázatos lehet – mutatott rá Forián-Szabó Gergely egy mai sajtóbeszélgetésen.
Nehéz a növekedés beindítása
A problémákat a 2008-as válság hozta felszínre. A világpiaci összeomlásra a jegybankok a kamatok gyors csökkentésével, illetve fiskális lazítással válaszoltak, növelték a pénzmennyiséget és leszorították a hosszú távú kamatszinteket is. Mindez nem hozta meg a kívánt eredményt sem az angolszász országokban, sem Japánban, sem Európában.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]
Ezután nyúltak a jegybankok a mennyiségi élénkítéshez, eszközvásárlási programokat indítottak és egyéb nem konvencionális eszközöket vetettek be. Ezeknek az eszközöknek a hatását sokan kritizálták, de a piacokra gyakorolt hatása pozitív volt, segített a bizalom helyreállításában. Így sikerült stabilizálni a piacokat, egyes országokban óvatosan megindult a hitelezés is, de igazi áttörést ez sem hozott.
„A problémát az okozza, hogy az adósságválságból való kilábalás kézenfekvő eszköze, a negatív reálkamat nagyon nehezen érhető el” – mondta a Pioneer Alapkezelő igazgatója.
A kamatok ugyanis alulról korlátosak (még ha a negatív tartomány irányába történnek is puhatolódzások), az inflációt pedig minden erőfeszítés ellenére sem sikerült feléleszteni.
Mit lehet még tenni?
Mivel a monetáris eszköztár már nem elég, ezért adja magát a kérdés, hogy milyen egyéb eszközök állnak még rendelkezésre.
A megoldást tekintve a kormányok felé irányul a figyelem. A klasszikus költségvetési élénkítés (állami vásárlások és beruházások) hatékony eszköz lehetne, de a magas államadósság-szintek sokhelyütt gátat szabnak az állami költekezésnek. Az USA-ban ugyan az elmúlt években sikerült stabilizálni a költségvetés pozícióját, de az adósságráta így is nagyon magas, a tartalékok építése nem kezdődött el. A múltbeli tapasztalatok alapján a fiskális élénkítés leginkább a recesszió idején bizonyult hatékonynak.
Ennek ellenére az amerikai elnökválasztási kampányban jelentős fiskális élénkítésről szóló elképzelések vetődtek fel, a jelöltek infrastrukturális beruházások élénkítésével kampányolnak, emiatt ott bizonytalanság érzékelhető.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Európában az intézményrendszer szigorú szabályokat állított fel a költségvetési politika számára, melyek rövid távon megakadályozzák az erőteljes és összehangolt fiskális lépéseket. Az EKB lépései összességében segítették az euróövezet gazdaságait, lassan a hitelezés is beindult. A mennyiségi lazítás folytatódik, és elindult a vállalti kötvények vásárlása is.
Ezzel szemben Japánban az agresszív monetáris élénkítés csak átmeneti javulást hozott. A hatalmas államadósság ellenére is élénk gondolkodás van a további fiskális lazításról, melynek finanszírozását a jegybank aktív közreműködése biztosítja.
Az állam azonban nem csak a költségvetés ciklikus pozíciójának szabályozásával tud segíteni, hanem az ösztönzők és az intézményrendszer alakításával is sokat tehet a növekedési lehetőségek kitágításáért – hívta fel a figyelmet Forián-Szabó Gergely. A hosszabb távú eredményekkel kecsegtető strukturális reformoknak azonban a bonyolultságuk mellett gyakran a politika választási ciklusokból eredő rövidlátása is gátat szab.
Helikopterpénz
Az élénkítésnek van még egy könnyen bevethető, ámde kockázatos eszköze, mely a fiskális és monetáris politika szoros együttműködését feltételezi. A szakirodalomban csak „helikopterpénznek” hívott megoldás tulajdonképpen pénznyomtatásból fedezi a költségvetési élénkítést.
A „helikopterpénz” tartalmát tekintve hasonlít a fiskális lazítás jegybanki eszközvásárlásokkal kombinált módjához, de vannak fontos különbségek. A Pioneer Alapkezelő igazgatója szerint ezek közül talán a legfontosabb, hogy az államnak senki felé sem kell visszafizetnie a költekezés költségeit, mert azt a jegybanki pénzteremtés fedezi.
„Ezt hívjuk monetáris finanszírozásnak, amitől a szabályozás – a jegybanki függetlenség alapelvére hivatkozva – sokhelyütt szigorúan próbálja eltiltani a monetáris hatóságokat” – mondta Forián-Szabó Gergely.
A klasszikus pénznyomtatás azonban új távlatokat nyithat meg az élénkítés előtt, így elképzelhető, hogy hamarosan „nagyban” is kipróbálják. Ennek egyik ideális terepe lehet például az új megoldásokra nyitottabb Japán, ahol az eddigi élénkítési módszerek kevésnek bizonyultak.
Milyen lehetőségek vannak itthon?
Magyarország kis nyitott gazdaságként sokkal korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik. A jegybanki eszköztár élénkítési lehetőségei kimerülőben vannak, így a labda a kormány térfelén pattog. A növekedési potenciált tartósan növelő átfogó szerkezeti reformokra a politikai ciklus miatt nem számíthatunk, így került képbe a rövid távú fiskális lazítás.
„Szerencsére az elmúlt években a sérülékenység sokat csökkent: a külső egyensúlyi pozíció bőven elbír egy kis keresletnövelést, emellett a költségvetésben is keletkezett némi mozgástér. A hiány növelése ugyanakkor szembemegy a kormány korábbi államadósság-csökkentő terveivel.
Egy kisméretű, a GDP körülbelül 0,5 százalékára rúgó költségvetési lazítás különösebb kockázatok nélkül végrehajtható, ugyanakkor ennek a növekedésre gyakorolt hatása is átmeneti és korlátozott maradhat” – vélte a Pioneer igazgatója.
