Az Oxfordi Egyetem és az Agroscope svájci mezőgazdasági kutatóintézet 119 ország mintegy 38 ezer farmjának és 1600 élelmiszer-feldolgozójának és kereskedőjének adatait megvizsgálva mérte fel, hogy a különböző termelési módszerek és a földrajzi elhelyezkedés milyen környezeti hatással van az elfogyasztott élelmiszerek mintegy 90 százalékát kitevő 40 élelmiszer előállításához.
Tanulj a tőzsdén kereskedni 21 nap alatt! Kérd az INGYENES videóidat még ma! (A kereskedés kockázatos.) (x)
Jelentős szennyezés a termékekért cserébe
A szakemberek elemezték, hogyan hat ezen élelmiszerek előállítási folyamata a földhasználatra, az ivóvíz-felhasználásra, a vízszennyezésre, a légszennyezésre, és nagy különbségeket mutattak ki az ugyanazon terméket előállítók környezeti hatásai között.
A Science című folyóiratban közzétett tanulmányuk szerint a környezetre legnagyobb hatással lévő marhahústermelők 100 gramm fehérje előállításakor 105 kilogramm üvegházhatású gázt bocsátanak ki és 370 négyzetméternyi földterületet használnak, ami 12-50-szer nagyobb, mint a környezetre kis hatású marhahústermelők.
Utóbbiak viszont 36-szor több földterületet használnak és hatszor több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a zöldborsótermelők.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Az akvakultúra, amelyről azt feltételezték, hogy viszonylag alacsony szénlábnyoma van, több metánt és üvegházhatású gázt bocsáthat ki, mint egy kilogrammnyi élő marha.
Van megoldás
„Az élelmiszertermelésnek óriásiak a környezeti terhei, ám azok nem szükségszerű következményeik az ember szükségleteit tekintve” – emelte ki a tanulmány egyik szerzője.
„Jelentős mértékben csökkenthetők a termelés módozatainak megváltoztatásával és azzal, mit fogyasztunk” – magyarázta Joseph Poore.
A legnagyobb hatást az étrend megváltoztatásával lehetne elérni, nagyobb hatást, mint a hús és tejtermékek fenntartható gazdálkodással való előállításával.
A növényi alapú étrend esetén a globális földhasználatot 76 százalékkal (3,1 milliárd hektárral) lehetne csökkenteni, a globális üvegházhatású gázkibocsátást pedig mintegy 73 százalékkal a földrajzi elhelyezkedéstől függően.
Előbbi a trópusi erdőkre nehezedő nyomást csökkentené, és nagy földterületeket lehetne visszaadni a természetnek – tette hozzá a kutató.
