A Center for European Studies (Európai Tanulmányok Központja) igazgatója, az IMF, az Európai Parlament és több francia miniszterelnök volt tanácsadója az alapblognak adott interjújában az austeritytről (a megszorításokon alapuló kormányzati rezsimről) szólva kiemelte: nem a németek tukmálják rá más államokra. „Azokat az élet kényszeríti ki. Az eurózóna déli államainak és több más európai országnak egyszerűen elfogyott a pénze, nem tudják törleszteni az adósságaikat; azokat a kölcsönöket, amelyekből nagyon jól éltek évtizedeken át. Egyúttal elfogyott a piacok bizalma is velük szemben, új kölcsönöket már nem kapnak. Ha az embernek nincs pénze, mi mást tehet, minthogy leáll a költekezéssel?”
Másként nem lehet visszatalálni a realitásokhoz
A balti országok össze nem vethetően súlyosabb áldozatokat vállaltak fel költségvetésük rendbehozatala érdekében, mint a görögök. „Dél-Európa külső gonosz erőkre mutogat, a baltiak viszont önvizsgálatot tartanak. Meg is látszik a különbség az eredményeikben. Csak rá kell nézni a baltiak gazdasági növekedésének ütemére!” – hangsúlyozta Gros. Hozzátéve: „Azt kellene megérteni végre, hogy a megszorítások alapvetően nem konkrét célok érdekében történnek, hanem azért, mert másként nem lehet visszatalálni például ahhoz a realitáshoz, hogy az ember csak a jövedelmeinek arányában költekezhet.”
Gros szerint azért sem illő bántani most a német politikusokat, mert annak, ami ma Európában történik öt vagy tíz év múlva lesznek meg az igazi eredményei. „A hatalmas hitel vagy segély igazi, gyors fordulatot háború vagy más hatalmas katasztrófa sújtotta országokban tud hozni, ott, ahol újra kell építeni az infrastruktúrát. De ezekben az említett dél-európai országokban csodálatos autópályák, kikötők, repülőterek, kórházak állnak rendelkezésre… Nem építeniük kell, hanem nemzetgazdaságukat kell korszerűsíteniük, versenyképessé tenniük, többet kell exportálniuk, mint importálniuk, rendbe kell tenniük belső gazdálkodásukat. A külső pénzeket csak és kizárólag ezen feladatok végrehajtásának megkönnyítésére szabad felhasználniuk” – hangsúlyozta.
Nincs reális veszélye az Unió szétesésének
Magyarországon tapasztalható európaellenességről szólva Gros annyit mondott: „Ha Magyarország, a magyar emberek úgy gondolják, hogy az Unió több kárt okoz, mint amennyi hasznot, akkor azt ajánlom, hogy lépjenek ki. Megtehetik, távozzanak Isten hírével, bye-bye. Majd később kiderül, hogy helyesen cselekedtek-e vagy sem. Más kérdés, hogy most is teljesen nyilvánvaló, hogy össze nem vethetően több támogatást kapnak az Unióból, mint amennyi áldozatot cserében vállalniuk kell.”
A régió más országaiban komoly kilépési veszélyeket nem lát Gros. Az európaiak az Unió fennmaradását és az integráció mélyítését akarják. „Még akkor is így van ez, ha szinte mindenütt jellegzetességgé vált, hogy ha nagy bajok vannak, akkor azokért az Uniót hibáztatják, a sikerek babérjait pedig mindig a nemzeti kormányok igyekeznek learatni.” Gros szerint „nem fenyeget reálisan az a veszély, hogy olyan hülyék kezébe kerül a tagállamok többségében a hatalom, akik az Unió szétesésében hisznek.”
