A KÜRT Akadémia Üzleti Gondolkodó Klubjában szeptember 21-én Lénárt Ágota, a magyar olimpiai csapat pszichológusa, Varga Katalin pszichológus, az ELTE tanszékvezetője és Mérő László, az Üzleti Gondolkodó Iskola szakmai vezetője járja körül a témát. A beszélgetést Orosz Györgyi, kommunikációs szakértő, az fn.hu volt főszerkesztője moderálja.

„A teljesítmény szükséges és elkerülhetetlen, de itthon általában azonnal elérendő célként jelenik meg. A szó szoros értelmében lekaszáljuk a tehetségeinket és a lehetőségeinket. Úgy látom, hogy az élet más területein is nagyon rosszul bánunk a tehetségeinkkel, és megkockáztatom, hogy ez még a magyar gazdasági helyzetre is kihat.” – mondja Lénárt Ágota a Magyar Olimpiai csapat pszichológusa.

A folyamatosan változó, radikális fordulatokkal tűzdelt üzleti környezetben kulcskérdés, hogy képesek vagyunk-e kialakítani magunkban olyan gondolatmintákat, amelyek segítségével a változásnak nem elszenvedői, hanem sikeres felhasználói lehetünk.„Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy agyunk a kényelemre van kódolva, ezért igenis tréningeznünk kell az extrém helyzetek kezelésére.” –mondja Mérő László az Üzleti Gondolkodó Iskola szakmai vezetője.

A KÜRT Akadémia Üzleti Gondolkodó Klub résztvevői elmerülhetnek a téma részleteiben 2012. szeptember 21-én a Symbol Budapest rendezvényközpontban.

A Klub programjáról bővebben:

http://www.kurt-akademia.hu/kepzeseink/uzleti-gondolkodo-iskola/klub/

Az Üzleti Gondolkodó Iskola szeptember 29-én induló képzéséről bővebben:

http://www.kurt-akademia.hu/kepzeseink/uzleti-gondolkodo-iskola/

„A felelős üzleti döntéshozóknak nem maradt olyan iskolájuk, ahol hasonszőrűek között lehetnek, és ahol valóban az ő problémáikkal foglalkoznak. Olyan, ahol nem a „nagy titkokat”, a kész megoldásokat tanítják, mert a hallgatók úgyis eleve pontosan tudják: a nagy titok az, hogy nincs titok. Ha lenne, azt már rég tudnák. Vannak viszont új gondolatok, új világszemléletek, vannak okos üzleti guruk, van mindennap frissülő új tudás – és vannak tanárok, akik ezt akarják közvetíteni a hallgatóiknak.

Ezen a képzésen nagyjából ugyanazt az éppen aktuális tananyagot tanítjuk, mint az egyetemen, csak nem húszéves, hanem harmincas-negyvenes vagy még idősebb hallgatóknak, akik érettségük és tapasztaltságuk révén egészen mást vesznek le belőle. Így máshova kerülnek a súlypontok és másfajta kérdéseket tesznek fel. Ettől valóban másmilyenek az órák, mint az egyetemi oktatásban. Az üzleti képzések tapasztalt, sokat látott hallgatói kiprovokálnak olyan válaszokat, amelyeknek a húszéves egyetemi hallgatók számára értelme sem lenne.

Sokszor magam is meglepődök, milyen érdekes gondolatokat hoznak ki belőlem az üzleti gondolkodó iskola hallgatói, olyanokat, amik különben aligha jutottak volna az eszembe.”