Új fejezetet nyitott Gyurcsik Attila (Concorde) a Magyar Telekom elemzések történetében, amennyiben nem számol osztalékkal az idei év után. Gabler Gergely (Equilor) kitart a 30 forintos osztalékvárakozás mellett, de osztalékpapírként már szerinte sem favorit az Mtel.
Elmarad az idei osztalék?
Ha szó szerint értelmezzük a társaság osztalékpolitikáját, akkor a 2013-as év után a Magyar Telekom nem fog osztalékot fizetni – mondta Gyurcsik Attila, a Concorde vezető elemzője, hozzátéve: korábban 34 milliárd forint frekvenciaköltéssel számoltak a Magyar Telekom esetén, ami jelentősen meghaladta a piaci várakozások átlagát. Ehhez a magas összeghez képest a társaság az elkövetkező fél évben akár 70 milliárd forintnál is többet költhet összesen a frekvenciákra. Emiatt a nettó eladósodottsági mutató 40 százalék fölé fog emelkedni év végére. Amennyiben a következő év elején az állam értékesíti a maradék frekvenciablokkokat, akkor a mutató tovább fog emelkedni.
Ezért szerinte a társaság két lehetőség közül választhat az osztalékfizetés szempontjából. Az egyik a már említett lehetőség, hogy a 2013-as év után nem fog osztalékot fizetni. Így 2014 végére az eladósodottsági mutatója 40 százalék alá csökkenhet, ami megteremti a lehetőséget arra, hogy 2014 után 30-35 forint osztalékot fizessen a cég. A másik lehetőség, hogy fizet ugyan osztalékot a társaság 2013 után, de csak 20-25 forintot részvényenként és így csak lassan csökken az eladósodottsága a kívánt 40 százalékos szint alá.
Csökken a fair érték
Mint mondta, bár az osztalékfizetés önmagában nem befolyásolja a cég értékét, mégis úgy látja, hogy a piaci osztalékvárakozások és a valós lehetőségek nagyon messze állnak egymástól.
A frekvencia vételeket a gazdasági lehetőségekhez és a várható megtérüléshez képest túlzónak tartja. Kérdés, hogy ez a vélhetően 70 milliárdos befektetés meg fog-e térülni a részvényeseknek.
A vártnál nagyobb kiadás mellett nem számol érdemben nagyobb árbevételt és eredményt, így a vásárlások negatívan hatnak a fair érték számításra. Amit a Concorde a korábbi 370 forintról 350 forintra csökkentett. A társaság részvényeit a fennálló adózási és szabályozói kockázatok miatt nem ajánlják vételre.
Nem merik megtörni a trendet!
Nem osztja a pesszimista elemzői véleményt Gabler Gergely, az Equilor senior elemzője, s továbbra is fenntartja az idei évre a 30 forintos osztalékvárakozást. Szerinte a Magyar Telekom olyannyira osztalékpapírnak tekinthető, hogy a menedzsment vélhetően nem meri megtörni a trendet. És inkább vállalja a 40 százalék fölötti eladósodást, mint az osztalék elmaradása esetén várható árfolyamomlást.
Véleménye szerint, ma már nem annyira erős a beruházási kényszer, jelentősen csillapodott az ágazati verseny, vagyis a Magyar Telekom minden további nélkül vállalhatja a lassabb fejlődést. Egyetért ugyanakkor a Concorde elemzőjével abban, hogy a növekvő bizonytalanság miatt egyre nagyobb kockázati prémiummal kell számolni, emiatt ma már nem favorizálják a Magyar Telekomot, mint osztalékpapírt.
Bár, a 3,80 százalékos jegybanki alapkamat és a 315 forintos részvényárfolyam és a feltételezett 30 forintos osztalék mellett a 10 százalék körüli osztalékhozam vonzónak tűnik. Észre kell venni, hogy a hosszú állampapírok beragadtak a 6-7 százalék közti szinteken. Ami arra utal, hogy a piac ugyan elhiszi a kamatcsökkentési periódust, de nem tartja hosszú távon fenntarthatónak.
Első és egyben utolsó mohikán
A hazai parkett kultúrából nagyon hiányzik a rendszeres osztalékfizetés. Amíg itthon az évi egyszeri „nagy kifizetés” dívik, a tengerentúlon sok esetben negyedévente, vagy még gyakrabban érkezik a járadékszerű jövedelem, ami tényleg megéri azt a bizonyos „beleülést” a papírba. Nálunk ritka madár az osztalékpapír. Olyannyira ritka, hogy mostanáig egyedül a Magyar Telekom felelt meg ennek a feltételnek. A válságadók bevezetése előtti esztendőkben a Magyar Telekom 74 forintos, általában április végén esedékes osztalékához szinte órát lehetett igazítani. Ehhez képest, immár nem is arról folyik az elemzői beszéd, hogy tartható-e mondjuk a 30 forintos osztalékszint, hanem hogy egyáltalán fizet-e osztalékot a társaság.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy olyan az osztalékpapír, mint egy jó leves. Amíg az ember fiatal, pláne gyerek, nem sokra becsüli. Igyekszik túl lenni rajta, inkább a gazdag fogásokra, nyeles húsokra, vastag bundájú feltétekre, egyéb attraktív ételekre feni a fogát, vagy rögtön a süteményeket habzsolná, s desszertezne napestig. Aztán a kor előre haladtával nem csak a megállapodottság érkezik menetrendszerűen, de egyre nő a becsülete az asszonyok által főzött tartalmas leveseknek is. Nos, könnyen lehet, hogy a pesti parketten búcsút kell mondanunk ennek a fontos fogásnak…
