Például Milton Friedman ’Kapitalizmus és szabadság’ című műve a témák széles köréről szóló rövid esszék kiváló gyűjteménye. Arra figyelmeztet, hogy a társadalom dolgaiba történ egyre nagyobb mértékű kormányzati beavatkozásnak megvan az ára. Minél nagyobb a kormányzat, annál nagyobb a gazdasági és pénzügyi illékonyság, és abból annál alacsonyabb a növekedés és személyes szabadság következik. Ez az a könyv, amit Ön karácsonyra az örökösödési jogosultságoktól elkényeztetett gyerekeinek kell, hogy adjon.
Különösen ajánlom Will Durant ’Minden idők legnagyobb elméi és eszméi’ című, John Little által szerkesztett könyvét a fedezeti alapkezelők számára, akik szemüket egész nap le sem veszik a Bloomberg termináljairól. Néhány fejezetben Durant – akinek korszakalkotó műve ’A civilizáció története’ címet viseli, és akit én a nagyszerű történészek egyikének tartok – kifejti nézeteit ’A tíz legnagyobb gondolkodó’-ról, ’A tíz legnagyobb költő ’-ről és ’A tizenkét döntően fontos történelmi dátum’-ról, ’Az általános műveltség szempontjából „legjobb” száz könyv’-ről, és más témákról.
Durant ugyanakkor nagyon emberi is. Amikor egy interjú során megkérdezték tőle, hogy „’A civilizáció történeté’-ben megjelenő valamennyi szereplő közül kit szeretett volna személyesen ismerni a legjobban?”, így válaszolt: „Madame Pompadourt… mert szép volt, elbűvölő volt, érzéki volt – mi más kellhet nekem?” (Egyetértek, bár én Cassandrát választottam volna.)
A harmadik könyv amit még mindig olvasok Joseph A. Tainter ’A komplex társadalmak összeomlása’ című műve. Nehéz olvasmány, és nem sietek befejezni, mert Tainter megjegyzi, hogy „nem az a probléma, hogy államok összeomlanak (mert ez állandóan megtörténik) hanem inkább az, hogy egyes államok olyan sokáig léteznek.” Tehát legyünk vidámak, mert az USA mint társadalom csak akkor fog összeomlani, amikor a Facebook nemzedék felnőtté és totálisan agyhalottá válik.
