Március első hetében egyelőre az árfolyam stabilizálódásának jelei mutatkoztak, de azt még korai lenne eldönteni, hogy ezúttal megszakad-e a csökkenő tendencia. Mindeközben egyes elemzők addig keresték, amíg végül megtalálták az arany ősellenségét, a kamatot, amely ha erőre kap, megszorongathatja a világ legrégebbi devizáját, az aranyat – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
Minden csak perspektíva kérdése. Rövid- és középtávon eshet az arany árfolyama, de hosszútávon nem látszik az emelkedő trend megtörése. Az aranyár elmúlt időszakban látott csökkenése része egy 18 hónapja tartó, alapvetően egészséges konszolidációs folyamatnak. Ezt megelőzően két éven át emelkedett az árfolyam igen lendületesen. Az árfolyam hullámzása egy a természetben gyakran megfigyelt cikluselmélet szerint zajlik – emelkedésre mindig korrekció a válasz –, az aranyár grafikonja ennél többet egyelőre nem árul el.
Mégis vannak, akik már kikiáltották az aranykor végét. Különösen a Goldman Sachs befektetési bank elemzői vélekednek így, akik az idei évre 1.600 dolláros, jövőre pedig már csak 1.450 dolláros átlagárat jövendölnek. Nem ennyire pesszimisták a legnagyobb japán befektetési bank, a Nomura és az amerikai Bank of America Merrill Lynch szakértői. A japánok 2014-ben 1.750 dollárra várják egy uncia arany árát, míg az amerikaiak 1.838 dollárra. A Goldman nem túl meggyőző indoklása szerint az amerikai gazdaság gyorsabb ütemben áll talpra, mint amire eddig számítani lehetett, és ez emelkedő (reál-)kamatokat eredményezhet a befektetők számára. Márpedig a növekvő kamatok az arany igazi ősellensége, mivel ezáltal nem csak fékeződik az inflációs nyomás, de a kamatot nem termelő arany még le is maradhat a biztonságos bankbetéttel folytatott versenyben.
Attól eltekintve, hogy az arany keresletének manapság 40%-át adó indiai és kínai néptömegeket finoman szólva is hidegen hagyja az amerikai kamatszint, nem feltétlen világos az sem, hogy mitől is kéne a kamatoknak emelkedniük. A nagy jegybankoknak tengeren innen és túl, egészen Japánig, eszük ágában sincs ugyanis emelni az alapkamatjukat, hiszen ezzel derékba törnék az erőtlen gazdasági növekedést, az orbitális államadósságok finanszírozásának megnehezítéséről már csak nem is beszélve. Éppen ellenkezőleg. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) vezérigazgatója pénteken éppen hogy arra szólította fel az Európai Központi Bankot, hogy folytassa laza monetáris politikáját. Christine Lagarde úgy véli, hogy az eurózónában nagyobb inflációra és a mostaninál alacsonyabb kamatokra volna szükség, hogy végre megkezdődjön a gazdasági növekedés.
Amúgy a központi pénzintézetek egyáltalán nem szorulnak nógatásra, hiszen eleve minden erejükkel azon vannak, hogy a saját maguk által kibocsátott friss pénzzel egyre több állampapírt vásároljanak fel, csak hogy leszorítsák a kamatokat. A kötvényvásárlási programoknak ez a nyíltan deklarált célja. A remény ezzel kapcsolatban pedig az, hogy az alacsony kamatkörnyezet lakossági fogyasztásra és vállalati beruházásra ösztönöz, valamint hogy könnyítsen a korábban hitelt felvevők adósságterhein. Arról nem is szólva, hogy a gazdaság motorjának remélt fordulatszám-növekedésével pont az inflációs hatások erősödhetnek fel, ami az arany iránti keresletet akár még erősítheti is.
Bárhogy is alakuljanak a kamatok a jövőben, annyi bizonyos, hogy az árfolyam ciklikus hullámzását és a mostanában megfigyelhető korrekciót a tőkepiacok spekulatív pénzmozgásai okozzák. Tehát még véletlenül sincs szó jelenleg az aranypiac fundamentumaiban bekövetkezett változásról, mint amilyen például az ázsiai kereslet drámai visszaesése vagy a bányák hirtelen megugró kitermelése lehetne. Ezzel szemben inkább az látszik, ahogy az amerikai Comex határidős árupiacon legutóbb visszaesett az emelkedő árfolyamra fogadó vételi opciók száma. Ezeket részben az eső árfolyam stoppolta ki, másrészt pedig a nagyobb profit reményében a kötvény és részvénypiacok felé távozott innen a tőke. Hasonló okból csökkent az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) aranykészlete is február közepe óta 100 tonnával. Mindez azonban inkább volt következménye mintsem kiváltó oka az árcsökkenésnek.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Február elején még úgy tűnhetett, hogy küszöbön áll az 1.700 dolláros árfolyamérték ostroma az aranynál, de nem sokkal később már kezdetét vette az árfolyam erőtlen hanyatlása. 1.635 dollárnál aztán átszakadt egy fontos technikai gát. Az itt elhelyezett stop-loss megbízások aktivizálódtak, ami tovább gerjesztette az eladási hullámot. Néhány nap alatt meg is érkezett a kurzus 1.575 dollárhoz, ahol aztán egy első, egyelőre terhelhetőnek tűnő támaszra talált. Bár a hosszútávon emelkedő trend továbbra sincs veszélyben, rövid- és középtávon nem kevés pusztítást okozott az eladási lavina az arany piacán.
Létfontosságú támasza az árfolyamnak a mostani árszint alatt, 1.540 dollárnál van. Reálisan számolni kell ennek a tesztelésével. Amennyiben ez a szint elesne, nem lenne megállás az 1.500 dolláros lélektani küszöbig. Valószínű azonban, hogy itt már masszív vásárlások indulnának el, ezért ennél mélyebb régiókat egyelőre nem indokolt szemügyre venni.
A 28 dolláros lokális mélypontot március első napján elérő ezüstár azóta visszapattant 28,80-ig és itt azóta is jól tartja magát. Az ezüst legfontosabb technikai támaszát jelenleg a középtávon csökkenő trendcsatorna alsó diagonálisa adja. Meghatározó ellenállások ezzel szemben 29,32 valamint 29,75 dollárnál találhatóak. Egy ezek fölé kerülő kurzus már alkalmat adhatna a fellélegzése.
