Mivé lennének a városok a költők nélkül? És ugyan hová húzódnának hosszú téli estén vagy épp szeles hajnalon a városiak, ha nem lennének bohém tanyák? Nagyvárad, Budapest és Párizs éppúgy elképzelhetetlen Ady nélkül, ahogy az otthontalan horvát költő (Augus)Tin Ujević is nyomott hagyott a párizsi, a belgrádi, a szarajevói és a zágrábi éjszakában. Magam részéről egy nagyon korai, dalmáciai „találkozásnak” örültem a legjobban.
[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”99″]
Őszi hajnalon
Pár éve már, hogy egész éjszakai autózás után, „dögfáradtan”, kellemetlen őszi reggelen, beértem a Trogir és Split között fekvő Kaštelára. Sötét volt és hűvös. Azt sem tudtam pontosan, hogy még Stariban vagyok, vagy már Noviban, esetleg a hét lehetséges Kaštel közül egy harmadikban. Hirtelen ötlettől vezérelve fordultam le egy kedves „smile” táblánál. A tengerparti parkolóban letettem a kocsit. Aztán a középkori házacskák között bóklásztam. Hátha kinyitott valamelyik kávéház. Így botlottam a Tin Cafféba. Ahol nem csak a forró kávét kaptam meg, de a friss újságot is. Ráadásként álmos szemekkel betűzhettem a falon, a dalmát születésű Tin Ujević Távozás (Odlazak) című költeményét. A derengésbe kitekintve pedig nem volt kérdés többé, hogy már a gyermek Tinnek is alapélménye volt a tenger. Történetesen épp az Adria, melynek szerinte, szinte „személyazonossága” van.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Van fröccs!
Zágrábba térve, akár Ujević legendás törzshelyére is beülhetünk. Igaz, az egykori Blato büfé ma Tip Top étterem a Masaryk és a Gundulić utca sarkán. A hangulat már nyilván nem a régi. A füstös irodalmi vitákat is hiába keresnénk. De legalább reggelit most is adnak. És ugye a bohém életformában sosem az este nehéz, mert az mindig eltelik valahogy. Annál vészesebb a hajnali bolyongás az átmulatott éjszaka után. Amikor csak Pityókás villamosok (Sutrusni tramvaji) járnak az utcán. Nos, ilyenkor, az Álom és az őrület (San i ludilo) határán, tényleg alkalmas a Tip Top egy könnyű napindítóra. Mustáros virslivel vagy sonkás tojással. És annyiban is tovább élnek itt az irodalmi hagyományok, hogy egy jó fröccsért sem kell a szomszédba menni.
A bohémság a műgond része
A spriccer visszatérő eleme a számtalan Ujević anekdotának. Nekem mégis legkedvesebb a borbély-sztori. Egyszer a derék fodrász megkérdezte a költőt, hogyan kéri a borotválást. Mire Ujević: „szavak nélkül”. Mit mondjak? Szívemből szólt.
Valahol egy irodalomtörténész azt találta mondani, hogy Tin Ujević nagyságához nem illett „sajnálatos” életmódja, melybe a gyakori padon alvás is belefért. Valójában a költő bohém életvitele a műgond része volt. Ilyenformán nem erkölcsi, hanem esztétikai kérdés…
