Persze ez nem csoda. Fájó lenne elmesélni az épp felnövő lányoknak és fiúknak, hogy gyakorlatilag máris vesztésre állnak. Az igazságtalanságot nem mindig könnyű feldolgozni, és mégis, a világ ami építettünk, igazságtalan. Egy világ, ahol tavaly a megtermelt vagyon 82 százaléka a leggazdagabb 1 százaléké lett – áll az Oxfam ügyvezető igazgatója által jegyzett cikkben a Világgazdasági Fórum honlapján.
Mindeközben az a 3,7 milliárd ember, aki a világ szegényebbik felét adja semmilyen vagyongyarapodást nem látott tavaly. Semmit.
Pelenkák a baromfifarmon
A világ a gazdagoké, és ez az igazságtalanság sehol máshol nem látványos annyira, mint a munkahelyeken. A vállalatok rontják le a béreket és a munkakörülményeket szerte a világban, hogy maximalizálhassák a profitot, az erejüket és befolyásukat pedig arra használják, hogy elérjék bármi áron, hogy a szabályok megfeleljenek a céljaiknak.
A kormányok pedig nem csupán hagyják ezt megtörténni, de még asszisztálnak is hozzá. A GDP növekedés érdekében megvágják a vállalati adókat és a csökkentik a dolgozók jogait. A végeredmény: nők összezsúfolva fullasztó bangladesi ruhagyárakban olcsó textilt varrnak minimális pénzért. Az Egyesült Államokban – a világ leggazdagabb országában – pedig a baromfifarmokon dolgozók kénytelenek pelenkát viselni, mert tilos WC-szünetet tartaniuk.
[extracode type=”ad” id=”in_post”]
Amíg a politikusok és a gazdasági élet elitje Davosban tölt négy napot, a világ milliárdosainak vagyona nagyjából nyolcmilliárddal fog nőni. Ráadásul míg tízből kilenc milliárdos férfi, a legrosszabban fizetett munkahelyeken leginkább nőket találunk.
Ha nem akarjuk, hogy a gyermekek egyből vesztes helyzetből induljanak, át kell formálnunk a gazdaságunkat, hogy valóban a kemény munkát jutalmazza a vagyon helyett.
Biztató példák
A Párizsi Közgazdaságtudományi Egyetem által a múlt hónapban közzétett Világegyenlőtlenségi Jelentés bizonyítja, hogy a kormányzati fellépés jelentősen csökkentheti az egyenlőtlenséget.
Néhány hete például Izlandon vezettek be egy új törvényt, ami megtiltja a cégeknek, hogy kevesebbet fizessenek a nőknek, mint a férfiaknak. A cél, hogy felszámolják a nemek közti bérszakadékot 2020-ig.
2010 óta Ecuadorban létezik egy minimális „méltányos fizetés”, aminek fedeznie kell az alapvető kiadásokat. Ez több százezer munkavállaló javát szolgálta, és elhárította a mítoszt, hogy a tisztességes bérek és az elegendő számú munkahely között választani kell. Ecuadorban az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi ráta egész Latin-Amerikában.
Eközben Dél-Afrika bevezette a progresszív adópolitikát, hogy pénzeszközöket szerezzen a közszolgáltatások, például az egészségügy és az oktatás kiterjesztésére.
Az Egyesült Királyságban pedig arra láthattunk nemrég példát, hogy a kormányok miként biztosíthatják a munkavállalók jogainak védelmét a technológiai forradalomban, amikor egy bíróság úgy döntött, hogy az Uber-vezetők munkavállalóknak, és nem önálló vállalkozók számítanak, így pedig van joguk szabadságra, fizetett pihenőidőre és a brit minimálbérre.
Már Henry Ford is tudta
Ezek a példák is mutatják, hogy a megoldásokban nincs hiány, ami hiányzik az a politikai akarat, hogy véghez vigyük őket.
Olyan üzleti vezetőkre is szükségünk van, akik látják a jól fizetett munkaerő és jól működő társadalom előnyeit. Már évtizedekkel ezelőtt Henry Ford is rájött, hogy az üzletnek hosszú távon az tesz a legjobbat, ha eléggé megfizeti a munkásait, ahhoz hogy az általuk gyártott autókat megvehessék.
