Az autók komputerizálása nem új dolog, ám az adathalmaz, amely keletkezik bennük egyre nagyobb. Beépített mobilegységek forgalmi információk cseréjére képesek, a navigációs rendszerekkel feltérképezhetők a dugók, ez az útvonalak kiválasztásánál előnyös. Ezeket a „hétköznapi” autósok többsége ismeri.
Összetett integrációs kommunikációs technológiák
Ennél azonban jóval több adat keletkezik az autókban. Az amerikai Edward J. Markey szenátor friss – Tracking & Hacking című – tanulmányában arra figyelmeztet, hogy az olyan összetett integrációs kommunikációs technológiák, amilyeneket újabban az Audi, vagy a Volvo épít be egyes típusokba, úgy működnek, mint egyfajta „adatporszívók”. Hét autógyártó szolgáltatott információkat a tanulmányhoz, amelyek szerint az általuk gyártott kocsik navigációs berendezése, telematikai, segélyhívó és lopásvédelmi rendszerei képesek meghatározni és tárolni a járművek tartózkodási helyét, úti célját, vagy éppen a parkoló jármű helyét.
Öt az amerikai piacra gyártó cég baleseti adattárolókat épít be a modelljeibe. Ezek rögzítik a hirtelen sebesség változásokat, a kanyarodás szögét, a fékek működését, a biztonsági övek helyzetét. Hét gyártó erősítette meg, hogy működés közben számos információ folyamatosan letöltődik és rögzül. Ilyen például az autó sebessége, a haladás iránya, állomások és úti célok, átlagos üzemanyag fogyasztás, keréknyomás, a motor, az akkumulátor, a klímaberendezés állapota, a külső hőmérséklet.
Adatokat használt a gyártó cég az újságíró ellen
Mindez önmagában még nem lenne aggasztó. A tanulmány készítője azonban azt állítja, hogy az autót használók és a kocsik adatai a mobil-összeköttetés révén eljuthatnak azokba a külső számítógép központokba, amelyekben az adatokat kiértékelik. Ezzel valójában az autósok totális felügyelete valósulhat meg.
Hová vezethet ez? Ezt jól illusztrálja egy New York-i újságíró esete, aki korábban egy elektromos autót tesztelt. A gyártó, telekommunikációs rendszere segítségével, nagyjából minden fontos dolgot ismert az autózó újságíróról. Kezdve attól, hol és mikor ült be a kocsiba, melyik autósparkolóban állt meg és mennyit várakozott, milyen útvonalon haladt, egészen olyan apróságokig, hogy mikor kapcsolta be a fűtést. Az ügyre úgy derült fény, hogy az újságíró nem éppen kedvezően nyilatkozott a kipróbált autóról, mire a gyártó az általa összegyűjtött adatok alapján próbálta meg bizonyítani, hol ferdített értékelésében a „firkász”.
Jogilag is új helyzet áll elő az autósok számára
Ha jól belegondolunk, egyáltalán nem mellékes, mire képesek autóink. Látszólag vicces lehet, mondjuk, Mr. Smith esete. Az asszony úgy tudja nemzetközi konferenciára autózott el reggel szeretett férje a szomszédos nagyvárosba. Az autója azonban úgy „tudja”, tulajdonosa át sem lépte a neki otthont nyújtó település határait. A számos adat között van, hogy megállt egy bevásárló központ parkolójában, utána egy meghatározható helyen, ami éppen egy virágbolt, később megérkezett úti céljához, ami éppenséggel Mrs. White háza. Ott egy éjszakát tartózkodott. Másnap délután indult vissza lakóhelyére. Vajon, mi is történhetett? Nem hinnénk, hogy nagy teljesítményű komputerre lenne szükség a képzeletbeli epizód „összerakására”. Nem szükséges hozzá nagy ész: a félrelépő Mr. Smith-t az intelligens autója buktatta le.
Az autók felügyelete nyilvánvalóan az autósok felügyeletét is jelentik. Hol húzódnak a jogi határok? Mikor és hogyan használhatóak fel az adatok olyan esetben, mint egy baleset, vagy lopás? Véleményünk szerint, az jelenleg még formálódik. Ám, hogy hamarosan égető kérdéssé válik, az bizonyos. Gondoljunk csak bele! Jönnek a vezető nélküli, hihetetlenül magas színvonalon komputerizált, internet elérhetőséggel rendelkező „okos autók”. Ez jogilag is új korszakot jelent az autós társadalom számára.
