Telenor vs. Vodafone

A GVH többek között azt vizsgálta, hogy lehet-e szó összehasonlításról, mert sem a versenytárs, sem termékének neve nem szerepelt a reklámokban.

Végül úgy ítélték meg, hogy a közvetett felismerhetőséget tekintve a reklámok tartalmán túl különös jelentősége van annak, hogy mikor, milyen reklámkörnyezetben, illetve milyen fogyasztói közegben történik az összehasonlítás: a vizsgált reklámkampány ugyanis egy versenytárs termékének rendkívül intenzív kommunikációs kampányára reagált, így a fogyasztók már megismerhették e versenytárs termékét és annak árát is.

A közvetett összehasonlítás a rádióreklám és a dinamikus banner esetében állt fenn, mert e reklámokban szerepelt utalás a relatív árelőnyre és a versenytárs termékének beazonosítását lehetővé tevő valamely jellemzőre is, bár a versenytárs neve vagy az érintett szolgáltatási csomag közvetlen megnevezése nem jelent meg.

Ha szeretnéd megismerni, hogyan kereskednek a profik az online tőzsdén, a Tőzsde napon konkrét tippeket kaphatsz tőlünk, amelyeket azonnal beépíthetsz a kereskedésedbe. A részvétel ingyenes, viszont regisztrációhoz kötött! (x)

A fenti két reklámeszköz (a kampány céljára és közegére is figyelemmel) közvetve felismerhetővé tette a Vodafone-t és annak (19 Ft-os percdíjat tartalmazó tarifacsomagra vonatkozó) ajánlatát, így ezen két eszköz mindenképpen összehasonlító reklámnak minősül a versenytörvény rendelkezése alapján.

A többi, szintén vizsgált reklámeszköz esetében a GVH arra a következtetésre jutott, hogy a fenti feltételek teljesülése kétséges volt, ezért ezekkel összefüggésben megszüntette az eljárást.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Nem minden a percdíj

A rádióreklám és a dinamikus banner esetében viszont megállapította, hogy a Telenor a tárgyilagosságot nélkülözve hasonlította össze saját, előfizetéshez kötött opciója és az önállóan elérhető Vodafone Tuti tarifacsomag árát.

A két ajánlat ugyanis – a csomagok jellemzőinek különbségeire figyelemmel – nem vethető össze objektíven a reklámokban látható/hallható módon, pusztán a percdíjat kiemelve. A Telenor ajánlatának percdíja ugyanis (időben, felhasználásában, előfeltételeiben, valamint tartalmában is) korlátozott volt a versenytárs termékéhez képest.

A GVH szerint nem lehet tárgyilagos egy összehasonlítás, amelyben az egyik (perc)díj önmagában, korlátozás és feltételek nélkül érhető el (mivel tarifacsomagról van szó), a másik (perc)díj viszont korlátozott és előfeltételektől függ (mivel perccsomagról van szó). Az ilyen, eltérő felhasználói helyzetekre vetített és szubjektív összehasonlítás révén a fogyasztó nem kap reális, torzítatlan képet a két ajánlat közti különbségről és egy esetleges árelőnyről.

A GVH ebben az ügyben is új bírságközleményét alkalmazta a bírság meghatározásakor. A bírság alapösszegét mintegy 50 százalékkal növelte, mivel a Telenor ellen az elmúlt 10 évben több, elmarasztaló döntés is született kismértékben hasonló magatartások miatt.