Tenger alá kerülhet a New York-i szabadság szobor
Az Innsbrucki Egyetem klímakutatói szerint utódaink nem kizárt, hogy a New York-i szabadság szobrot, vagy Sydney-ben az operaházat, Nápoly öregvárosát csak búvárhajókról tekinthetik majd meg. Az osztrák egyetem kutatója, Ben Marzeion egyáltalán nem látja kizártnak ezt a sötét jövőt. Ha nem sikerül megfékezni a földkerekségen a napjainkban tapasztalható felmelegedést, emberek millióinak élettere ,,úszhat el” a szó szoros értelmében.
Tokelau csodás világát elöntheti a tengervíz
Az emberek hajlamosak legyinteni, s túlzottnak tekinteni az ilyen és hasonló tanulmányokat. A valóság azonban az, hogy a tengerek szintjének emelkedése messze nem a jövő, hanem már a jelen gondja. Néhány esztendővel ezelőtt felvetették a klímakutatók, hogy a világ egy darabkája, a Csendes-óceánban, Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő gyönyörű Tokelau-t („északi szél”), amely három atoll szigetet (Atafu, Nukunonu és Fakaofo) jelent, az éghajlatváltozás hatására bekövetkező tengerszint-emelkedés fenyegeti. Tokelau kevesebb mint öt méterrel fekszik a tengerszint felett, s ha tovább emelkedik a sós víz szintje, elöntheti a sziget nagyobb részét.
Egyes kutatások szerint az újabb időkben a tengerszint egyre gyorsulva emelkedik. Az időszámítás előtti 200-as évtől, az időszámítás szerinti 1000-ig nagyjából stabil volt a tengerek szintje. Az emelkedés a tizenegyedik századtól indult be, nagyjából négyszáz éven át évi fél milliméterrel lettek magasabbak a tengerek. Ezt ismét egyfajta stagnálás követte, majd a tizenkilencedik századtól felgyorsult a változás, napjainkig évente átlagosan két milliméterrel nőtt a tengerszint.
Akárhogyan is van, egy biztos a felmelegedés valóságos gond. Építészek, a jövő városait építő szakemberek azonban nem ülnek ölbe tett kézzel. A tengerszint problematikája Hollandiában már régóta gond. A tervezők már régóta foglalkoznak azzal, hogy úszó házakat telepítsenek a tengerre. Amszterdam és Utrecht egyes kerületeiben már hajóházak és úgynevezett úszó házak is sorakoznak.
Vízen úszó parthoz láncol mecset terve
A tengerre település ismert szószólója és szorgalmazója az 1971-es születésű építész, a holland Koen Olthuis. Legutóbb egy úszó, a szárazföldhöz láncolt mecset ötletét vette fel. Egy tíz méter magas, több emeletes úszó parkot is tervezett, ahová az elárasztott terület állatai menekülhetnének. Számításai szerint az úszó park kivitelezése egymillió euróba kerülne.
Más országok építészei, oceanológusai is gondolkodnak a probléma megoldásán. A San Francisco-i Seasteading Institute szakemberei startup cégeket, kutatintézeteket, irodákat telepítenének a tenger parti városokból a vizeken úszó hajóvárosokba.
Az elképzelésnek sok támogatója között az egyik legjelentősebb személyiség a PayPal-t alapító Peter Thiel. Kétszáz ,,internet aktivistát” is csodálatba ejtett az elképzelést. Ők húszezer dollárt gyűjtöttek össze a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére.
Az úszó üvegház neve Sealeaf
Egy másik team, amely elsősorban dizájnnal foglalkozó londoni egyetemistákból áll, arra kereste a választ, hogyan lehetne a tengereken úszó városokat élelmezni. Úszó üvegházakat terveztek, amelyeknek a Sealeaf nevet adták.
A bevásárlókosárnál nem nagyobb üvegházakat stégekhez rögzítenék. Ezek mindegyike ötven dollárba kerülne. Mindegyik üvegházban annyi tápoldat lenne, amellyel a tulajdonosa nagyjából húsz kilogramm zöldséget termeszthetne.
A fantázia nem áll meg ennyinél. Hogy a biteknél maradjunk, a londoni dizájnernek Phil Pauley-nak nem véletlenül a francia regényíró Jules Verne a példaképe. A brit olyan víz alatti várost tervezett, amely egy hold állomásra hasonlít. Persze mindez egyelőre csak a komputerében létezik.