Ennek egyik oka, hogy a hétköznapi „közgazdaságtani” gondolkodás a GDP-növekedést emeli piedesztálra. A kínai GDP 1995 óta (20 év alatt) háromszorosára nőtt, s Kína a világgazdaság meghatározó szereplőjévé vált. Ebben többek között nagy súlya van annak, hogy fizetőképes keresletet nyújtott a nyersanyag exportáló országok számára, illetve az utóbbi évtizedben már a fejlett technológiákat előállító országok számára is.

Dinamikus maradta  növekedés

Az elmúlt közel 20 évet vizsgálva láthatjuk, hogy a GDP-növekedés volumenindexe a 2007-es csúcsot követően lassult. Ezzel szemben a GDP előző évhez viszonyított folyó áras növekedése (kisebb megszakításokkal, de) folyamatosan dinamikus maradt. Még abban az időszakban is, amikor a GDP volumenindexe lassuló pályára állt (2010 óta).

A nominális értékek figyelemre méltó emelkedése miatt a GDP volumenindex csökkenő ütemű növekedése önmagában nem elégséges annak eldöntésére, hogy mekkora negatív hatása lesz-e ennek a világgazdaságra. Például a dollárban mért éves növekmény 2012 óta egyre nagyobb!

Alacsonyabbak a költségek

Fontos képet mutatnak a világgazdaságra gyakorolt hatásokról az export-import adatok. A kínai export sok esetben szorított ki árukat a fejlett országok piacairól, hozzájárulva a hagyományos iparágak elsorvadásához (könnyűipar, acélgyártás, stb.)

Másrészt az alacsonyabb gyártási költségek miatt (ebben a Kínában gyakorlatilag nem létező szociális kiadások, illetve a környezetvédelem hiánya is tükröződött) a fejlett országokban is csökkentek a termékárak, hozzájárulva a dezinflációhoz.

[extracode type=”ad” id=”in_post”]

Továbbá a Kínába irányuló FDI is megugrott, ami gyárak, üzemek létrehozását, illetve bennük való részesedés-szerzést is jelentett. Ennek hatására a korábbi import egy része hazai termeléssé és jelentős exporttá vált (pl. a személy- és teherautó gyártás, elektronikai termékek előállítása stb.).

A válság Kínánál is nyomott hagyott

1996 óta az export és az import volumenének folyamatos és dinamikus (évente 10-30%-os!) bővülése látható, azonban a pénzügyi válság hatása itt is megjelent (visszaesés 2008-ban). Viszont 2011 óta a lassulás itt is egyértelmű. 2014-ben a kínai import volumene stagnált, miközben az export volumene 6% felett nőtt.

Összességében 1996 óta az export 13,5-szeresére, az import pedig 9,3-szeresére bővült. 2015-re az export értéke 4323 milliárd dollárra, az importé 3930 milliárd dollárra emelkedett. Ezzel Kína a világexport 11,8%-át, a világimport 10,4%-át adja.

Semmi sem egyértelmű

1995 és 2010 között (a 2008-es évet leszámítva) az export dollárban kifejezett növekménye évről-évre meghaladta az előző évi növekményt. 2011 óta is van export-növekedés, de már csak csökkenő ütemben.  Az import növekménye az exportéval egyezett meg 1995-2005 között, majd attól elmaradva nőtt. 2010 óta a növekmény ugyan csökkenő, de még pozitív, s meghaladja az export növekményét.

[extracode type=”ad” id=”in_post_trendextra” data=”81″]

Mindez arra utal, hogy a világgazdaság többi szereplője számára a Kínába történő export még mindig húzóerőt jelent, s nem mellesleg a kínai export világpiaci kiszorító hatása is csökkent. Mindez úgy, hogy a nyersanyagárak évtizedes mélyponton vannak, ami önmagában is fontos oka az importnövekedés lassulásának!

S mivel maga az import nem csökken (csak a növekedési üteme), ezért csak annyi állítható, hogy a kínai GDP-növekedés lassulása a világgazdaság növekedési ütemét lassíthatja, de mint látható, ez sem egyértelmű!