A polémia hevében a miniszterelnök – a tőle megszokott egyszerűsítéssel – lelabancozta az egyik parlamenti ellenzéki pártot, ami végtére nem is hatott igazán súlyos megfogalmazásnak, ahhoz képest, ami ma a magyar közéletben elhangzik.

Mindazonáltal elgondolkoztatott, hogy mi is lehet ezeknek a megfogalmazásoknak a hátterében. A gazdaságpolitikai teljesítmény nem igazán, hiszen mára a gazdasági makroadataink többsége – hála unortodox gazdaságpolitikánknak – azt mutatja, hogy pillanatnyilag éppen a béka hátsófele alatt tartózkodunk. Két negyedéve süllyed a GDP, recesszió van, gyakorlatilag megszűntek a beruházások, csökken az ipari termelés, s most látott napvilágot, hogy az infláció 6 százalékra, a 2008-as szintre emelkedett… Mielőtt bárki lelabancozna a tények sorolásáért, sietek kijelenteni, remélem elég nagy kuruc vagyok én, bizonyos értelemben, de ez egy másik történet.

Egyre inkább az fogalmazódik meg bennem, hogy igaza van a bevezetőben említett filosznak. A sajátos magyar út, a majd mi megmutatjuk Európának, a tanulhat tőlünk a fejlett Nyugat, egy nagyon is tudatos politika, nagyon is tudatos szellemisége. Intellektuális körökben is egyre mélyebb gyökereket verő fikakultúra, ami Magyarország valamennyi autokrata felfogású hatalma idején így, vagy úgy, de jelen volt. Merthogy, példának okáért, akkor sem a szárnyaló magyar gazdasági teljesítménnyel lehetett bizonyítani nemzeti nagyságunkat.

Tanulhat majd tőlünk a fejlett Nyugat. Elhangzott már ez is ilyen és olyan formában. Az a Nyugat, amely fejlettebb államaiban ma ugyan csekély, de mégis érzékelhető gazdasági növekedés van, ahol alacsony az infláció, működik az ipar, s ahol nemcsak az a kérdés, hogyan másszunk ki a slamasztikából, hanem az, miként segítsünk a közösség (az Unió) válságba jutott országain, Európa fejletlenebb részein. És arról már jobb, ha nem is ejtünk szót, hogy hozzánk képest, ott milyen anyagi és kulturális körülmények között élnek az emberek.

Megváltoztathatatlan ez a helyzet? Bízom abban, hogy nem. Mindenekelőtt azonban változtatnunk kellene fordított gondolkodásunkon. Nevezetesen azon a szemléleten, hogy minden rossz Nyugatról jön, nekünk mindenki diktálnia akar, s a magyar érdekeket el akarja nyomni…Inkább tanulni, a tudást pedig alkalmazni kellene. Mert valami oka mégiscsak van annak, hogy a világnak azon a részén, amelyet kompromisszum-keresés jellemez, jobban mennek a dolgok.

Félek tőle, ha nem így teszünk, számunkra csak a kesergés, az egymásra mutogatás, a múltba fordulás, az állandó önigazolás keresése marad.

A fikakultúra.