A távolság fogalma mára alaposan megváltozott. Bármennyire is messze élünk olykor egymástól, ügyes megoldásokkal és gyakran a technika segítségével sikerül legyőznünk azt.

Nézzük először a kisebb távolságokat!

Lakásunk nem túl kicsi, de nem is igazán nagy. Egy-egy baráti összejövetel alkalmával, ha koccintani akarunk, fel kell állnia az egész társaságnak, hogy közel férkőzzünk egymáshoz.

A problémát már jó ideje megoldottuk.

Az első koccintásnál csak tologatjuk a székeket ide-oda. A második koccintástól kezdve már csak megemeljük egymás felé a poharunkat, és annyit mondunk, hogy ,,távkocc”. Ezt legfeljebb addig ismételgetjük, amíg elfogy az erő, vagy kiürül az üveg.

A távolság legyőzésének másik eszköze a számítógép.

Egyre többünk családtagjai dolgoznak külföldön. Egy-egy névnap vagy születésnap alkalmából a laptop előtt ül a család. Itt is, ott is. Skype segítségével üdvözöljük, köszöntjük egymást száz és száz, ezer és ezer kilométer távolságból.

A minap azonban igazán rendkívüli, szintén a technikához kapcsolódó  távolságlegyőző módszerrel, pontosabban telefon-alkalmazással találkoztam.

Az ügyes találmányt csak úgy a magam számára egyszerűen ,,távcsóknak” neveztem el. Ez valójában egy nyomásérzékelővel és mozgató mechanikával ellátott emberi ajak. Szilikonpárnával van felszerelve és a mobiltelefonhoz kapcsolható. A működtető alkalmazást a távoli Kínában Csiangszu tartomány egyetemén találták ki. A szabadalom segítségével érzéki csókot vagy puszit küldhetünk a távolban lévő szerelmünknek vagy családtagunknak.

Ahogy magunkat, magyarokat ismerem, ha a szerkezet megérkezik Magyarországra, azonnal szétkapkodjuk azt.

Én már alig várom.

Addig is csak így, eme íráson keresztül üdvözlöm Önöket egy távpuszival. 

(Fotó Global Times)