Baráti társaságban arról beszélgettünk a minap, vajon bevált -e politikusaink legutóbbi kezdeményezése, miszerint az üzletekben kötelező az akciózás? Magyarán az, hogy a boltosok akarják-e vagy sem, kénytelenek akciókat szervezni.

– Nekem kicsit érthetetlen a dolog, mondta a társaságunkban lévő középkorú hölgy, hiszen a bevásárlóközpontokban eddig is akció akciót követett. Így hát politikusainknak ezúttal is sikerült feltalálni a spanyol viaszt, azaz olyasmit írtak elő, ami már eddig is megvolt, már működött.

– Ne felejtsd el szólt közbe egy kismama, hogy a kötelező akciózás összefüggött az egyes termékeken lévő ársapkák megszüntetésével!

Igaz, igaz, kapcsolódott a beszélgetésbe nyugdíjas barátom. Az intézkedés után kissé bonyolultabbá vált a dolgunk. Korábban végiglapozuk az akciós újságokat az asszonnyal, és eldöntöttük, melyik központba megyünk vásárolni. Valójában komoly heti programunká vált, hogy éppen melyik áruházláncok válasszuk.

– Hallottátok tette fel a kérdést a kismama? Újabban bevásárló utazásokat szerveznek külfödre élelmes emberek?

– Nem is meglepő, mondta nyugdíjas barátom, hiszen gyakran az utazás költségeivel együtt megéri külföldi bevásárlás.

Ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe másik barátom, Géza. Most érkeztek meg németországi körútjukról, ahol elmondása szerint a boltokban minden jóval olcsóbb mint Magyarországon, sőt még az osztrákokhoz képest is kisebbek az árak. Pedig ott nincsenek kötelező akciók. Ott bizony van a dolgoknak szabadsága…

– Jó, jó – válaszolta a felesége. Szép dolog a szabadság. Ám egyre inkább arra gondolok, nincs kizárva, hogy az élet más területeire kedvező lenne kiterjeszteni a kötelező akciózást.

Majd huncut kacsintás kíséretében hozzátette:

– Nem igaz Géza!?