– Töltsél nekem Nyuszika!
– Szeretlek Cicukám!
– Itt vagy Szívecském?
– Mi a baj Békuci?
– Rég nem láttalak Csibecsont!

Kedveskedő, becézgető szavak. Sok mindent kifejeznek vagy éppen semmit sem. Szokások, stílusok, kifejezett akaratok. Belőlünk fakadnak, de korántsem mi vagyunk. Ritka, amikor az ember anélkül kezd becézgetésbe, hogy valaha hallott volna ilyet másoktól, máshol, máshoz szólva.

Mindenki bejár egy utat a beszédében, viselkedésében. Ez az út gyakran belőlünk, gyakran másokból következik. A becézés is lehet egyfajta önálló és lehet “felvett” elem, szokás, a kommunikációnk része.

Mondok egy példát. Húgom és én gyerekkorunkban gyakran becéztük egymást: Katikának, Ferikének. Viszont ez a becézés kizárólag a neheztelés jele volt. Talán egyfajta irónia. – Békén hagyhatnál Katikám! Miért vagy ennyire bugyuta Ferikém. Sok szófordulat, ami egyáltalán nem a kedveskedésből fakadt. Van tehát ilyen is. Ráadásul ez egyedi. Ez nem tanult. Ez nem felvett. Az hogy melyikünk találta ki ismeretlen, de a másik ugyanúgy használta e becézés közel sem lírai gyakorlatát.

Van más aspektus is. A szándék lehet nemes, jó szándékú úgy is, hogy az eredmény nem igazol pozitív fogadtatást. Vajon megkérdeztek már minden Nyuszinak, Cicának, Csibecsontnak becézett hímnemű humanoidot, hogy örül-e a kedveskedő becéző szavaknak? Sokan biztosan férfiúi büszkeségük rombolásaként tekintenek egy Cica vagy Nyuszi alakba bújt kedves becézés megszemélyesítéseként.

Furcsa dolog az önkifejezés. Nap, mint nap gyakoroljuk. Stílusunk van általa. A stílus maga az ember, de a stílus megítélése szubjektív. Van akinek “bejön” egyfajta stílus, más “rosszul van tőle”. Vannak olyan alapvető stílus elemek a beszédben, amik pozitívak, amíg semlegesek, amik negatívak és amik igencsak megosztóak. Ilyen stílus elem a becézés is.

Egyszer érdemes lenne a legképtelenebb becézések összegyűjtése. Kislányom Patrícia általam tucatnyi becézéssel jutott négyéves koráig. Becézései: Pati, Patov, Patovó, Patt, Patkány, Paci, Pattancs, Patika, Patrísa, Packa, Packa-macka-kukacka, Paca és még talán írhatnék többet, de elértem a tucatot, nem volt nehéz felidézni. Nem szép dolog Patkánynak becézni a gyereket, de megannyi gyerekfilm alakja a jóságos és nagyon okos patkány, talán nem nagy bűn, ráadásul le is szoktam róla. Miután a pelenkázója felett ott virított Ratatouille a szakács patkányhős, a Patiból könnyen váltottam Patkányra. Elmúlt. Szerencsére. Most a Paci dívik.

A becézésnek sok formája lehet. Kérdés az is, hogy a nyelvek különbözősége miként enged teret a becézésnek. Franky the Brave! Feri a hős. Koszönöm! Ez biztosan jobban tetszene nekem, mint a Feri a Cica!

A becézés egyik eleme a kicsinyítő képzők használata. A magyar egy szuper nyelv. Például a ka-ke. Most tudományos leszek és idézek a Sulinet-ről: “Kicsinyítő képző: Valamely dolog alapszóhoz viszonyított kisebb voltát fejezi ki, vagy kedveskedő, becéző jelleggel használatos. A kicsinyítő, becéző képzők a -ka, -ke,(emberke) -cska, -cske, (felhőcske) -acska,- ecske (nyulacska) -i, (Ági, Zsolti, csoki). Ritkább becéző képzők: -csi (Jancsi, repcsi), -ca, -ci (Teca, Anci) -u (apu, anyu) -us (Annus, cicus) -ikó (házikó).”

Na jó! Most zárom soraimat Kedveske Olvasócskám, mert egyébként magácskák nem olvasnak el!