Nagyon népszerű és Magyarországon is sokak által követett sorozat a Kártyavár, eredeti nevén a House of Cards. Főszereplője az elnöki babérokra törő Frank Underwood, valamint felesége, Claire, akik közösen lépkednek egyre előrébb a társadalmi és politikai ranglétrán. Még a sorozat elején tesz a főhős egy kijelentést, amivel egy egykori munkatársát minősíti, amikor az elhagyta a politikai mainstreamet egy rengeteg pénzzel kecsegtető állásért: „Elkövette a hibát, hogy a hatalmat pénzre cserélte.”

A hatalom a wikiszótár szerint döntő irányító erő, amely az élet, a létezés, a fizikai világ egy területének haladását (szinte) kizárólagosan irányítja. Ezzel a meghatározással talán nagyjából mindenki egyet is ért; valaki kontrollja valami felett. Innentől kezdve már csak két-féle embertípus létezik ebből a szemszögből: aki vágyik hatalomra, és aki nem. Nagy kérdés, hogy létezik-e az utóbbi típus? A több filmfeldolgozást is megért börtönkísérlet-mely során közembereknek kellett pénzért eljátszaniuk, hogy egy részük rab, másik részük pedig börtönőr-, valamint a hétköznapi tapasztalatink abba az irányba húznak, hogy nem igazán. Fokozatosság biztosan létezik, de az alapvető irányítási vágy mindenkiben ott van. És minimális hatalma kell is, hogy legyen mindenkinek, például egy választójog is egyfajta hatalom.

A pénz, a vagyon már egy egyszerűbb kérdés. A Maslow piramis egészen alacsony fokán helyezkedik el a biztonsági szükséglet, amit leginkább pénzzel tudunk kielégíteni. Ha pénzünk van, biztonságban érezzük magunkat, függetlenek vagyunk, nagy baj nem érhet. Ráadásul Woody Allen szerint a gazdaság jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.

Gondolkodjunk el azon, hogy mit lehet venni pénzből, például mit kezdenénk egy 30 milliárdos Eurojackpot nyereménnyel! Hatalmas ház a budai hegyekben – 500 millió; BMW X7-45 millió, BMW X7 a barátnőnek, csak pirosban – 45 millió; világ körüli út úri módra – 20 millió; segítség a családnak, barátoknak – 2 milliárd; jótékonykodás – 1 milliárd.  Ez még csak 3 milliárd 610 millió forint, pedig elég luxus dolgokra költöttünk. Ha mindennek a körülbelül 3-szorosát költjük el, még akkor is marad 20 milliárd forintunk, amivel nem tudunk mit kezdeni. És itt jön igazán képbe Frank Underwood, valamint minden igazán gazdag ember problémája: pénzből végtelen mennyiséget lehet összeszedni, de felhasználni csak nagyon korlátozott mértékben lehet. Egyszerűen bizonyos mennyiségű pénzt nem lehet elkölteni úgy, hogy az még értelmes legyen és örömet okozzon; mondhatnánk, hogy vásároljunk cégeket, fektessünk be, de ilyenkor már éppen hogy hatalomra próbáljuk váltani a pénzt. És itt el is érkeztünk egy nagyon fontos ponthoz: pénzt hatalomra váltani nagyon nehéz, hatalmat pénzre viszont már nem annyira, legalábbis tisztességesen igen nehezen. A hatalom viszont nem egy korlátos dolog. És ráadásul nem megszokható. Érdemes elgondolkodni, hogy miért hallunk sokat a hatalommániáról, de keveset a pénzmániáról? Sok gazdag ember halt meg úgy, hogy halálos ágyán azt mondta, hogy nem számít a pénz, de hány hunyt el úgy, hogy nem számít a hatalom?

Van azonban a történetnek egy másik aspektusa is. A hatalom ugyanis ingatag, folyamatosan aktívan tenni kell érte, és a körülöttünk lévők azon vannak, hogy az ő kezükben legyen. Ráadásul sokkal több külsős tényezőtől függ, mint gondolnánk. A pénz, a vagyon viszont ha már megszereztük, akkor állandó, és kevéssé elvehető tőlünk. Tovább is örökíthetjük, míg a hatalmat csak igen nehezen; így a vagyonra való törekvés némileg nemesebb is, mint a hatalom hajhászása.

Nehéz igazságot tenni tehát, hiszen mindkettő elsőbbsége mellett bőven szólnak érvek. Nagy szerencséje ugyanakkor az emberiségnek, hogy a kettő nem zárja ki egymást; ha kipróbáljuk őket külön-külön és egyszerre, akkor már jelen cikknél is biztosan fontosabb következtetések vonhatók le.