A makrogazdasági mérőszámok közül egyértelműen az egyik legfontosabb az, hogy az adott időszakban mennyivel változott a pénz vásárlóértéke. Magyarul: mennyivel kell többet, vagy éppen kevesebbet fizetnie a fogyasztónak a bizonyos szempontok alapján összeállított fogyasztói kosárért, a termékekért, amiket megvásárol. Az árak stabilitásának elérése vagy fenntartása kiemelten fontos feladata a jegybankoknak is,  hiszen ellenkező esetben meglehetősen bizonytalan gazdasági környezettel szembesülnének a szereplők. Ráadásul nincsenek könnyű helyzetben a központi bankok; mind az infláció, mind a defláció, mind a stagfláció tud igen veszélyes lenne, bár meglehetősen különböző folyamatokat írnak le a fogalmak.

Infláció – rég volt ilyen aktuális

Az infláció lényegében az árszínvonal emelkedését, a pénz vásárlóértékének csökkenését jelenti. Mostanában főleg nem kell magyarázni senkinek sem a fogalmat, hiszen meglehetősen nagy az inflációs nyomás a fejlett világ legnagyobb részén, ennek megfelelően Magyarországon is. A magas infláció problémát is okoz, meg is próbálnak fellépni ellene a jegybankok. A bérből és fizetésből élőket ugyanis jelentősen sújtják a magas árak, és a bérek előbb utóbb nehezen tudnak lépést tartani az áremelkedéssel. Ráadásul bizonytalanná válnak a gazdasági folyamatok is, nehezebben kalkulálható a vállalatok számára is a környezet.

Egy enyhe infláció ugyanakkor általában jól jön, hiszen fogyasztásra ösztönöz. Ha nem lenne, akkor elhalasztanák a kiadásaikat a szereplők, és a kereslet csökkenése gazdasági visszaeséshez vezethet. Nem véletlen, hogy a jegybankok inflációs céljai egyáltalán nem a 0 %-ot jelentik, hanem jellemzően egy egészséges, 2-3%-os inflációt tartanak ildomosnak. Efelett viszont érdemes beavatkozni, többnyire a gazdaságban lévő pénzmennyiség csökkentésével és a kamatszintek emelésével. Utóbbi ugyanis a megtakarítást ösztönzi, illetve drágábbá teszi a hitelfelvételt – az infláció hűtésének tehát a gazdaság hűtése az ára, épp ezért tartanak tőle ennyire a részvénypiacok.

Defláció – sosem jó

A defláció a legrövidebb definíció szerint az infláció ellentéte, a fogalom ugyanis az árak csökkenését jelenti. Első hallásra még örülhetnénk is ezek szerint, ha defláció van, hiszen jó dolog azzal szembesülni, hogy hónapról hónapra olcsóbbak a termékek a boltokban. A probléma azonban az, hogy ezt a fogyasztók értelemszerűen érzékelik, és e szerint is cselekednek. Ha érezhető, hogy jövőre olcsóbb lesz megvenni a mosógépet, az autót, vagy építeni egy házat, akkor halasztani fogjuk a kiadásokat. Ez pedig nem túl jó, hiszen az előbb említettek szerint ez képes drasztikusan visszafogni a gazdasági teljesítményt.

A defláció jelenleg a lehető legkevésbé aktuális téma, ugyanakkor ha mégis előfordul, akkor a jegybankok kamatcsökkentéssel, és mennyiségi lazítással tudnak küzdeni ellene. A gazdaságban lévő pénzmennyiség növekedése ugyanis áremelkedést hoz, ami véget vethet a deflációs folyamatoknak.

Stagfláció – ennél rosszabb nincs

A stagfláció egy igen érdekes fogalom, ugyanis két folyamatot is leír egyben. Lényegében a jelentése az, hogy stagnáló gazdaság alatt van jelentős inflációs nyomás. Ha a fentiek alapján végiggondoljuk ennek a jelentőségét, könnyen rájöhetünk, hogy ennél aligha van ijesztőbb folyamat az árstabilitás tekintetében.

Ha ugyanis magas az infláció és a gazdasági növekedés is, mint amit most tapasztalunk a világban, akkor a jegybankok számára van tér monetáris szigorításra, hogy legyőzzék az inflációt. Ha viszont a pénzromlás magas szintje ellenére még a gazdaság is épp rossz állapotban van, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül az adott ország. Az inflációt ugyanis biztosan vissza kell fogni, ennek ára viszont még egy rúgás lesz az amúgy is földön fekvő gazdaságba, ami így jelentős visszaesést szenvedhet el. Nem véletlen tehát, hogy a jegybankok minden erejükkel azon vannak, hogy egy magas inflációs környezet nehogy stagflációba torkoljon, azzal ugyanis már nagyon nehéz mit kezdeni.