Amióta a Franklin Templeton befektetési alap betette a lábát a magyar állampapírpiacra, nem múlik el hét, hogy ne érkezne a kis „okoskámra” valami arra vonatkozó jövendölés, hogy mit is tesz majd velünk, pontosabban magyarországi megtakarításaival a legnagyobb hitelezőnk. Ezért nem is tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a legújabb spekuláció első fecskéinek. De időközben annyira megszaporodtak az immár naponta érkező madarak a kezem ügyében lévő képernyőkön, hogy nem lehet kikerülni a témát.

Súlyos ukrán kitettség

Nem véletlenül tanítják a kémiskolákban, már az elején, rögtön a „nem bízhatsz senkiben” után, hogy mindennap „újságot kell olvasni”.

Mert nincs abban semmi újdonság, hogy a Templeton legnagyobb alapja, a Global Bond Fund teljes tőkéjének 7,6 százalékát teszik ki a magyar állampapírok, azaz a Templeton még mindig legalább 1200 milliárd forinttal fogad a magyar állampapírokra. Ami annyit tesz, hogy a külföldiek kezében lévő magyar állampapírok egynegyede összpontosul a Templeton kezében.

És az sem titok, hogy a Templeton ukrajnai súlya ennél is nagyobb, közel 40 százalékos az ukrán államadósság külföldi hitelezői között.

A kockázat kockázata

Mostani spekulációnk tárgya valójában a „magyar kockázat ukrán kockázata”. Azt latolgatja ugyanis a piac, hogy milyen következményekkel járhat az ukrán válság a magyar állampapírpiacra nézve. Nem is egy ukrán összeomlás rémképe rajzolódik ki a szemünk előtt, mert nekünk már az is kellemetlen lenne, ha a Templeton csupán csökkenteni kívánná a térségi kitettségét.

Adja el Mobius guru a rossz ukrán kötvényeit, s tartsa meg a jó magyar kötvényeket! – mondhatnánk némi nemzeti éllel. Valójában likvidálás esetén a rossz pénz nem vész el elve érvényesül, mert sajnos a piacon jobb eséllyel a „jó magyar kötvényeket” lehetne haszonnal értékesíteni. A rossz ukrán papírokat csak az olyan hosszú távra spekulálók veszik nagyban, mint Mobius. Önmagának mégsem adhatja el.

Furamód ezt a katasztrófa forgatókönyvet támasztják alá Michael Hasenstab, a Templeton portfóliómenedzsere nyilatkozatai, melyekben agyon dicsérte a magyar gazdaságot. Mert ugyan mi másra szolgálna a túláradó optimizmus – vélik sokan a piacon – mint a portéka feldicsérése. Magyarán, a Templeton fúj egy kis magyar lufit, mielőtt piacra dobná a papírokat.

Tigristámadás lenne a likvidálás

Valójában nem tudunk mit kezdeni a világszerte 22 millió ügyfél megtakarításait kezelő Franklin Templeton stratégiájával. Már az is jellemző, hogy amikor 2011 utolsó heteiben nálunk a figyelem középpontjába kerültek, Mark Mobius feltörekvő piaci guru már régen túl volt az őszi nagy bevásárláson. Jellemzően csak hónapokkal később értesülünk a Templeton portfóliójának alakulásáról. Más szóval, egy likvidálás olyan lenne, mint a tigristámadás: mire észrevennénk, már túl is lennénk rajta.

Általában a számokat is nehezen értjük. Idén januárban például elterjedt a magyar sajtóban, hogy a Templeton növelte a magyar kitettségét. Darab ideig a gazdaságpolitika alátámasztására is szolgált ez a „fundamentális” hír. Pár nappal később kiderült, hogy a portfólió kezelőknek eszük ágában sem volt vásárolni. Annyi történt csupán, hogy a hozamcsökkenés a vele ellentétesen mozgó árfolyamot felnyomta, kissé felértékelve a magyar portfóliót.

A nyilatkozatokon végképp nem érdemes rágódni. Mobius és jobb keze, Hasenstab meglehetős autonómiával nyilatkozik. Nem kérik ki előzetesen a magyar kormány vagy a hazai elemzők véleményét, ha támasztani akarják a forintot. És attól sem kell a toilet feliratot kutatnunk, ha az orosz és az afrikai befektetéseket ígéretesnek tekintik. Elvégre mindig is a perempiacokat keresték.

És egyelőre a „jó magyar kötvények” is perempiaci papírok. Abban meg csak reménykedhetünk, hogy ennek a távlatos befektetésnek messze még a horizontja.