Húsvétkor a tavasz beköszöntét ünnepeljük. Ilyenkor előtérbe kerül néhány népszokásunk, mint például a locsolás, ételszentelés, böjti játékok, a nagyhét szokásai, kiszehajtás, villőzés (a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítőjét, egy szalmabábút,a kiszét többnyire menyecskének öltöztettek, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek) és a barkaszentelés. A húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat, a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölte meg. Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz, még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték. Éppen ezért sokszor fedezhető fel ellentmondás a húsvéti motívumokban és népszokásokban.

A húsvéti ünnepeket megelőzi a böjti időszak. A negyvennapos böjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, amelyet Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartanak. Ilyenkor nemcsak a hús fogyasztása volt tilos, hanem a lakodalom, a bálozás, a zenés mulatságok is tiltva voltak. Böjt idején gyóntak, áldoztak, az egymással haragban lévők pedig igyekeztek kibékülni. Azonban az ifjúság körében az étkezési, szórakozási, mulatozási tilalmak ellenére jellegzetes szokások, játékok alakultak ki, amelyeket főként böjti vasárnapokon végeztek. Ilyen volt például a körtánc jellegű karikázás, a csárdás jellegű szinalázás, vagy az úgynevezett mancsozás, amelyben magasba dobott golyókat kellett eltalálni olyan ütőkkel, melyeket legények faragtak a nekik tetsző leányoknak. Szeged környékén is divatosak voltak a sportjellegű népi játékok például a köcsögdobálás.