Lejtős, piros cseréptetőivel, nyírt gyepével és egy házilag sült gyömbéres kekszeket árusító boltjával a Villa Baviera egy hangulatos, német stílusú falura hasonlít.

Közép-Chile dombjai között fekszik. Ám sötét múltja van. Az egykor Colonia Dignidad néven ismert település egy titkos vallási szektának adott otthont, amelyet manipulatív és bántalmazó vezető alapított, aki együttműködött Augusto Pinochet diktatúrájával. Paul Schäfer, aki 1961-ben megalapította a kolóniát, kemény büntetések és megaláztatások rendszerét vezette be az ott élő németekre. A gyerekeket ellszakítottá a szüleiktől, és fiatal koruktól fogva munkára kényszerítették őket. Schäfer sok gyereket szexuálisan is bántalmazott.

Miután Pinochet tábornok 1973-ban puccsot robbantott ki, katonai rezsimjének ellenzőit Colonia Dignidadba vitték, hogy sötét pincékben kínozzák őket. Sok politikai foglyot soha többé nem láttak viszont.

Schäfer 2010-ben halt meg börtönben

Schäfer 2010-ben halt meg börtönben, de néhány német lakos maradt, és a korábbi kolóniát turisztikai célponttá alakították át, étteremmel, szállodával, kiadó faházakkal és egy csónakázótóval is számol be a BBC-n közzétett átfogó riportjában Grace Livingstone.

A chilei kormány most kisajátítaná földjei egy részét, hogy ott állítson emléket Pinochet áldozatainak. A tervekről azonban megoszlanak a vélemények. Chile-szerte ugyanis több mint 3.000 embert öltek meg és több mint 40.000-et kínoztak meg a Pinochet-rezsim alatt, amely 1990-ig volt hatalmon.

A Villa Bavierában található egykori burgonyaraktárban kínozták a politikai foglyokat Pinochet-rezsim alatt. Luis Evangelista Aguayo egyike volt azoknak, akiket erőszakkal „eltüntettek”. A húga, Ana Aguayo, a tűz mellett ül Parralban lévő házában, Colonia Dignidadhoz legközelebbi városban. „Luis csendes volt, szeretett úszni. Egy igazságosabb világot akart teremteni” – mondta.

Aguayo iskolafelügyelőként dolgozott, tagja volt a tanárok szakszervezetének és aktív tagja a Szocialista Pártnak. 1973. szeptember 12-én, egy nappal azután, hogy Pinochet megbuktatta Chile megválasztott szocialista elnökét, Salvador Allendét, a rendőrség Aguayo házához érkezett és letartóztatta. Két nappal később a helyi börtönbe küldték, de 1973. szeptember 26-án a rendőrség megérkezett, és berángatta egy furgonba. Családja soha többé nem látta. Ana Aguayo azt mondja, egy helyi gazda jött a házához, hogy elmondja, látta a testvérét a német gyarmaton.

„Anyám és apám elmentek a Colonia Dignidadba, de nem engedték be őket” – mondta. „Mindenhol keresték, a rendőrségen, bíróságon, de nem találtak információt. Apám belehalt a bánatba, mert nem tudott segíteni neki. A 96 éves édesanyám azt hiszi, hallja, ahogy azt mondja: ,,Mama, gyere értem!”

,,Mama, gyere értem!”

Aguayo az egyike volt annak a 27 parrali lakosnak, akiket feltehetően Colonia Dignidadban öltek meg – derül ki a chilei kormány által elrendelt, folyamatban lévő igazságügyi nyomozásból. Az itt meggyilkolt emberek teljes száma nem ismert, de bizonyítékok vannak arra, hogy ez volt a Pinochet-rezsim számos ellenzőjének végső állomása, köztük Carlos Lorca chilei kongresszusi képviselőnek és számos más Szocialista Párt vezetőnek.

A chilei igazságügyi minisztérium szerint a vizsgálatok arra utalnak, hogy több száz politikai foglyot hoztak ide. Ana Aguayo támogatja a kormány tervét, hogy emlékhelyet hozzanak létre ott. „A horror és a szörnyű bűncselekmények helyszíne volt. Nem szabadna, hogy a turisták vásároljanak vagy étteremben vacsorázzanak. Az emlékezés, az elmélkedés és a jövő generációinak oktatásának helyszínének kellene lennie, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyesmi.”

A kormány kisajátítási tervei azonban megosztotta a véleményeket Villa Bavierában, ahol kevesebb mint 100 felnőtt él. Dorothee Munch 1977-ben született Colonia Dignidadban.

„Egynemű kollégiumi lakásokban laktunk, mint egy laktanya” – emlékszik vissza. „Fiatal korunktól kezdve dolgoznunk kellett, mosogatnunk kellett az egész közösségnek, és tűzifát kellett gyűjtenünk.”

A kormány 117 hektárnyi területet tervez kisajátítani a 4.829 hektáros területből, beleértve azokat az épületeket is, ahol kínzásokat végeztek, valamint azokat, ahol az áldozatok holttesteit kihantolták, majd elégették és hamvaikat lerakták.

Munch asszony nem ért egyet a kisajátítási tervekkel, mivel azok a falu központját is magukban foglalják, beleértve a lakosok otthonait és a közös vállalkozásokat, köztük egy éttermet, szállodát, pékséget, hentesüzletet és egy tejüzemet. „A félelem rendszerében éltünk, mi is áldozatok vagyunk. Újjáépítjük az életünket, és ez ismét áldozatokká tesz minket. Talán a korosztályom áttelepülhetne, de az idősebb lakosok számára ez katasztrofális lenne.”

Erika Tymm 1962-ben, kétévesen érkezett Németországból Colonia Dignidadba. Elszakították a szüleitől, s emlékszik rá, hogy éjszakánként sírt az anyja után. Több más, a kolóniából származó emberhez hasonlóan ő is azt mondja, hogy gyerekkorában elektromos sokkot kapott. Ellenzi a kisajátítási terveket, és továbbra is a régi helyen szeretne élni. „Olyan emberekkel akarok lenni, akik megértik, amin keresztülmentem.”

Kisajátítják a területet

Jaime Gajardo Falcón chilei igazságügyi és emberi jogi miniszter a BBC-nek elmondta, hogy a kormány úgy döntött, kisajátítja azt a területet, ahol az egykori gyarmat fő épületei összpontosulnak.„Ezek politikai fogva tartás, kínzás, megfigyelés és állami ügynökök kiképzésének helyszínei voltak emberiség elleni bűncselekmények elkövetésére.”

A kisajátítási rendeletet júliusban tették közzé. A következő néhány hónapban az állam fogja meghatározni a kisajátított vagyon értékét – mondta. A Villa Baviera hetvenhárom lakosa és volt lakója levélben fordult a chilei elnökhöz, amelyben aggodalmukat fejezték ki a kisajátítási tervekkel kapcsolatban, és kérték, hogy részt vehessenek az azokról szóló megbeszéléseken.

Felkértek egy PR-céget, hogy kezelje a médiával való kapcsolataikat, és a cég egyik képviselője elkísérte a BBC-t a helyszíni látogatás során.A BBC különben Colonia Dignidad számos más lakosával és volt lakosával is beszélt, akik támogatják az emlékhely létrehozásának tervét.

Georg Klaube 1962-től – amikor kétéves szüleivel Németországból érkezett – 2010-ig élt a Colonia Dignidadban.

Sok más Colonia Dignidad-i fiúhoz hasonlóan ő is azt állítja, hogy Schäfertől áramütéseket kapott, pszichotróp gyógyszerek szedésére kényszerítette, és szexuálisan bántalmazta. „Minden este elvittek egy épületbe, levetkőztettek, fekete törölközőt tettek az arcomra, és elektromos sokkot alkalmaztak itt, itt, itt” – mondja, a nemi szervére, a torkára, a lábára és a hónaljára mutatva.

,,Emlékművet kellene állítanunk”

„Azt hiszem, emlékművet kellene állítanunk, mert annyi kegyetlenség történt itt németekkel és chileiekkel egyaránt. El sem hiszem, hogy most egy étterem van azon a helyen, ahol ennyi gyermek könnye, vizelete és vére folyt.”

Klaube egy – Colonia Dignidad korábbi és jelenlegi lakosainak egyesülete által támogatott – jogi eljárás részese, amely azt állítja, hogy a Villa Baviera vezetői nem osztják meg igazságosan a volt kolónia jövedelmét.

Azt akarják, hogy a kormány biztosítsa, hogy a kisajátításkor a kártérítést az összes lakos és volt lakos között szétosszák. A kisajátítási terveket támogató egyéb áldozatok között vannak olyan volt politikai foglyok, akiket Colonia Dignidadban kínoztak meg, kisgazdák, akiket a német gyarmat létrehozásakor kilakoltattak földjeikről, valamint a helyben élő chileiek, akiket Schäfer gyermekként szexuálisan bántalmazott.

Schäfert 2005-ben tartóztatták le, majd 2006-ban 25 gyermek szexuális bántalmazása, köztük öt rendbeli gyermekerőszak miatt ítélték el. Több társát is elítélték.

Gajardo igazságügyi miniszter szerint fontos biztosítani, hogy a itt történt borzalmak ne merüljenek feledésbe. „Szörnyű bűncselekményeket követtek el itt. Eddig magántulajdon volt. Amint az állam átveszi, a chileiek szabadon beléphetnek, és az emlékezés szinterévé válik a hely válik. Azért, hogy soha többé senkii ne kövessen el ilyen szörnyű bűncselekményeket.”