A fedélzeten ott volt a 33 sportolóból 28, továbbá 17-en a kísérő személyzetből. A versenyzők képviseletében ezzel a járattal utazott haza többek között a teljes úszó- és a vívóválogatott, a sportlövők és az atléták. A 14 érmet gyűjtő – 2 arannyal, 6 ezüsttel és 6 bronzzal – hazatérő sportolók közül csak a cselgáncscsapattal korábban hazatért Szabó Nikolett hiányzott, a 70 kg-osok között bronzérmes versenyző azonban ott volt a budapesti köszöntők között.

A gépen elvégzett gyors körkérdés szerint a paralimpikonok nemigen sejtették, hogy mi vár rájuk érkezéskor, noha a Facebookon kampány indult a küldöttség minél emlékezetesebb fogadására. A két ezüsttel és egy bronzzal záró kerekes székes vívó, Krajnyák Zsuzsa annyit elárult, hogy Döme István (alias Odu) – korábban maga is paralimpiai vívó – felesége London 2012 feliratú sajtos-paprikakrémes spenóttortával kedveskedik neki a magyar légikikötőben, az úszásban bronzérmes Vereckei Zsolt pedig arról beszélt, hogy alig várja, hogy ismét megkóstolhassa a magyar halászlét. Az egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal hazatérő úszó, Sors Tamás kifejtette: szüleit és nagyszüleit várja a „fogadóbizottságban”, de azért felkészült néhány meglepetésre is…

Ehhez képest a csomagjaikat kitoló társaságot legalább 150-en köszöntötték hangos „ria, ria, Hungária” skandálással, zászlólobogtatással, és a tévések-fotósok gyűrűjében számos autogramvadász is felbukkant. Még az amúgy félszeg Pálos Péter is – aki aranyat nyert az asztaliteniszezők értelmi fogyatékos kategóriájában – felszabadultan ünnepelt társaival.

A paralimpikonok hősiesen állták a gratulálók rohamait, és csak több mint félórás közös ünneplés után indultak haza otthonaikba.