A SZEF alelnöke a lapnak elmondta: csak a közigazgatás területén negyvenegy szakszervezet jött létre a rendszerváltás idején, annak egyfajta protest hangulatában. Számuk mára a felére csökkent, s közülük tíznél is kevesebb a valóban működőképes. Azóta az állami berendezkedés is módosult, már az MSZP-kormány alatt, a regionális rendszer kialakításával megkezdődtek a változások, 2010 után pedig látványosan felgyorsult az állami partnerek koncentrációja.

Az érdekvédő hangsúlyozta: bár az ügyészségnél, a bíróságoknál, a számvevőszéknél, az adó- és vámhivatalnál, a munkaügyi hivataloknál mindenütt megvannak a sajátosságok, ezeken a területeken az érdekvédelmi kérdések jellemzően nem a munkahelyi, hanem országos szinten dőlnek el. Éppen ezért egységes, országos közszolgálati szakszervezetre van szükség, amely képes a sajátosságok megjelenítésére.

Szerinte ilyen egységszakszervezetet kellene létrehozni a közigazgatás, a rendvédelem, azaz az állami és önkormányzati hatalomgyakorlás területén, de a közszolgáltatások más ágazatainál – egészségügy, oktatás – is erre lenne szükség.

A közszférában jelenleg működő két konföderáció – a SZEF és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés – helyett szintén egy szövetség léte lenne indokolt Fehér József szerint. Ennek szerepét elsősorban olyan, ágazati kérdéseken túlmutató ügyekben látja, mint az adó- és nyugdíjrendszerrel vagy a költségvetéssel kapcsolatos álláspontok kialakítása.

A lap emlékeztet arra, hogy a versenyszférában működő Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének kilenc legnagyobb ágazati szakszervezete szeptemberben dönt arról, hogy önállóságuk fokozatos feladásával fuzionálnak-e. Az új magyar ipari szakszervezet mintegy ötvenezer szervezett dolgozót fogna össze, és csaknem 250 ezer munkavállalót képviselne.