Értesülések szerint ezúttal is a Bundesbank elnöke állt az EKB kormányzótanácsán belül annak a csoportnak az élén, akik ellenezték a kamatcsökkentést. Bennfentesek szerint a 23 fős testület „jó egynegyede” érvelt a novemberi kamatvágás ellen.

Weidmann úgy vélte, a kamatcsökkentéssel meg kellene várni a decembert, amikor az EKB közzéteszi a jövő évi euróövezeti inflációra vonatkozó friss becslését.

Októberben 0,7 százalékra süllyedt a pénzromlás üteme az eurózónában. Mario Draghi EKB-elnök erre hivatkozott, amikor megindokolta a kamat 0,5 százalékról 0,25 százalékra leszállítását, hozzátéve, hogy „valószínűleg hosszú időn át alacsony marad az infláció” a közös európai pénzt használó övezetben.

Ez már túl „laza”

Németországban az euróövezeti átlag kétszerese az infláció, és alacsony a munkanélküliség, ezért több elemző szerint az EKB mostani kamatpolitikája már „túl laza” a német gazdaságnak. A német központi bank nemrégiben figyelmeztetett, hogy az ingatlanárak nagyon felszöktek sok német városban.

Az EKB kizárólag a válságban lévő dél-európai országokra van figyelemmel pénzpolitikája alakításakor – dohogott a kölni német gazdaságkutató intézet (IW) igazgatója. Michael Hüther szerint a csütörtöki kamatcsökkentés nem egyformán jó az egész euróövezetnek, Németországnak kifejezetten káros az extrém módon olcsó pénz. „Hosszú távon nem tesz jót, ha a többieket elfelejti (az EKB)” – mondta. Utalt rá, hogy önmagában a kamatcsökkentés nem hatékony eszköz, először a dél-európai bankok mérlegét kellene megtisztítani a rossz eszközöktől, addig minden egyéb lépés hatástalan.

A Der Spiegel értesülése szerint már a júliusi kamatdöntő ülésen is éles vita volt a kamatcsökkentésről, és akkor is elsősorban az északi és déli tagállamok között húzódott a frontvonal, a leghangosabban a német és a holland jegybankelnök érvelt az euróövezeti kamat leszállítása ellen.