Akik bármilyen részvényt is birtokoltak bármikor is, tudják, hogy a gyorsjelentési szezon kiemelt jelentőséggel bír. Ilyenkor  ugyanis megtudhatjuk, hogy az adott vállalat hogyan szerepelt egy általában 3 hónapos, negyedéves periódusban. A részvényárfolyamok a gyorsjelentések előtt és a gyorsjelentések után is gyakran hevesebb mozgást mutatnak. Ráadásul egy gyorsjelentés után kialakult irány sokáig tud meghatározó lenni a részvényárfolyam szempontjából. De milyen számokat is érdemes nézni egy-egy tőzsdei jelentésben? Cikkünkben ezekből mutatunk be néhányat.

Adózott eredmény és EPS

A legfontosabb, a gyorsjelentéseket elemző cikkek első mondatában megtalálható számadat általában az adózott eredmény. Gyakorlatilag egy nagyon könnyen értelmezhető mutatóról van szó. Megmutatja, hogy az adott vállalat a meghatározott időszakban mennyi adózott, azaz már tiszta eredményt termelt. Ez egy kicsit hasonló tehát, mint a nettó fizetés: ennyi pénz marad a vállalatban, ennyivel nő az osztalékfizetési határ is.

Az EPS is az adózott eredményhez kapcsolódik, csak szemléletesebb annál egy részvényes számára. Jelentése earnings per share, azaz egy részvényre jutó eredmény. Kiszámításához egyszerűen el kell osztani az adózott eredményt a részvények darabszámával. Ebből az adatból már sokat megtudhatunk, mint például azt, hogy mennyi a P/E, azaz a price/earnings ráta; hány év alatt termeli ki a részvény jelenlegi árfolyamát a vállalat.

EBITDA

Felmerülhet a kérdés, hogyha az adózott eredmény mutatja a nettó eredményt, akkor mi szükség van egyáltalán egyéb mutatókra. Hiszen ennél pontosabban semmi nem mutatja meg a részvényesi értékteremtés mértékét. Vannak azonban esetek, amikor mégsem ezt éri meg figyelnünk.

Egy cég esetében ugyanis lehet sok rendkívüli tétel: például egy nagyobb adóteher, vagy hirtelen jött értékcsökkenési leírás. Vagy pedig sok fizetett kamat a hitelek után. Ha végig gondoljuk, ezek a tényezők nem mutatják azt, hogy a cég operatív szinten mennyire teljesít jól, mennyi hasznot termel. Ezért hasznos mutató az EBITDA: azaz earnings before interest, taxes, depreciation and amortization. Magyarul kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény. Több vállalat menedzsmentje épp az előbbi szempontok miatt az EBITDA mutatót használja arra, hogy becsléseket tegyen a jövőre nézve a vállalat eredményessége kapcsán.

Adózás előtti eredmény

A fenti két tárgyalt eredménykategória után érdemes megemlíteni a kettő között található mutatót, az adózás előtti eredményt. Ahogy a nevéből is következik, ebbe beleszámítanak a kamatok, értékcsökkenések-egyedül az adók hatásától van megtisztítva ez az adat. Akkor lehet fontos, ha a változó adózás miatt így kapunk reálisabb képet a vállalat tényleges jövedelemtermelő képességéről.

ROE

Már egy valamivel ritkábban használt mutatóhoz értünk. Ez a ROE, azaz a return of equity. Jelentése saját tőke arányos megtérülés. A vállalatnak a lényegi vagyona a saját tőke: ebben nincsenek benne a hitelek, a kötelezettségek. Egy esetleges felszámolás esetén ez jutna a részvényeseknek; tehát a saját tőke a részvényesek összvagyona a cégben.

Arányszámról beszélünk, ezért legtöbbször százalékos értékeket vesz fel. Ha a ROE 20 %, akkor előző évben 20%-nyi adózott eredmény keletkezett a cégben a saját tőkéhez mérve. Fontos mutatóról beszélünk: jól mutatja, hogy mennyire éri meg az adott cégbe befektetni más befektetésekhez képest. És információt szolgáltat arról is, hogy mennyire célszerű a vállalatnak osztalékot fizetnie. Ha magas a ROE mutató értéke, akkor az azt jelzi, hogy a cégben hagyott tőke aránylag sok eredményt képes termelni, tehát nem érdemes magas osztalékot fizetni a részvényesek felé. Alacsony ROE esetén pedig értelemszerű a magasabb osztalék.

Egyéb eredménykategóriák

Természetesen a fentiek túl még igen sok adatot érdemes figyelni. Cégenként változó, hogy mi a legfontosabb: bizonyos esetekben a nettó árbevétel, a kötelezettségek aránya a forrásokon belül, vagy akár egy-egy szegmens teljesítménye érdemel kiemelt figyelmet. De az is lehet, hogy tipikusan egy felvásárlás pénzügyi részleteire, vagy akár a vezetőség részvénytulajdonára vagyunk kíváncsiak. Ezeket az információkat mind megtaláljuk a tőzsdén jegyzett társaságok gyorsjelentéseiben, vagy éppen a kiegészítő mellékletben.

Fontos tudni tehát, hogy nincs mindenre tökéletes szabály: mindig egyedi szempontok szerint kell mérlegelni, hogy éppen melyik mutató vizsgálata a leginkább célravezető az adott vállalat kapcsán. Általánosságban azonban igaz, hogy a gyorsjelentés kapcsán levonható főbb következtetések a fentiek alapján a birtokunkban lehetnek, ezért ezeket mindenképpen érdemes figyelni.