A júniusi elnöki vita Joe Biden és Donald Trump között történelmi jelentőségűvé válhat az Egyesült Államok politikai történetében. Biden katasztrofális teljesítménye végül elvette az incumbent demokrata párti jelöltségét, és most a Trump és Kamala Harris közötti összecsapásra készíti elő a színpadot.

De mielőtt Biden-Trump 2024, volt Kennedy-Nixon 1960.

A politikai elemzők és akadémikusok régóta vitatják az elnöki viták hatását a választási eredményekre. A dolgok nem mindig a tervek szerint alakulnak. Ahogy Biden és Nixon is fájdalmasan megtanulta, a hibák és tévedések maradnak meg az emlékezetben.

Az 1960-as vita Richard Nixon – akkoriban alelnök – és John F. Kennedy szenátor között mérföldkőnek számított az elnöki kampányok történetében. Az 1960-as viták voltak az első elnöki jelöltek közötti nyilvános viták, és azokat élőben közvetítették országosan. Közel 70 millió amerikai nézte meg az első összecsapást.

„Még mindig használom ezeket az órákban, hogy bemutassam a vizuális kép fontosságát, mert itt kezdődött minden” – mondta Donna Hoffmann, az Iowa Észak-i Egyetem politikai tudományok professzora.

ELŐJÁTÉK

Nixon 1960-ban tapasztalt politikusként lépett színre. Egy önállóan meggazdagodott kaliforniai férfi, először a Képviselőházba, majd a Szenátusba választották. Dwight Eisenhower 1952-ben választotta futárának, és két cikluson keresztül volt alelnök egy gazdasági prosperitás időszakában.

Kennedy ezzel szemben gazdag családból származott. Bár a Kennedyk később egyike lett az amerikai politikai dinasztiáknak, 1960-ban viszonylag ismeretlen volt.

Bár Nixon tapasztalata és a szavazásokban mért előnye mellett Kennedy – akit a demokraták friss arcú, változást ígérő jelöltként választottak – szoros versenyt tartott egészen novemberig. Mindkét jelölt fáradhatatlanul kampányolt. Nixon megígérte, hogy minden államba el fog látogatni a szavazók megnyerése érdekében.

Augusztus közepén, Greensboro-ban, Észak-Karolinában, Nixon a limuzinja tetejére állt, hogy beszéljen a teljes ház előtt tartott rally körüli tömeggel. Amikor visszamászott, rászorította a térdét az autó ajtajára. Nixon térde hamarosan megduzzadt, de nem akarta megszakítani kampányát, ezért ellenállt a kezelés keresésének. Csak augusztus végén, egy staphylococcus fertőzés kialakulása után keresett orvost.

Nixont kórházba szállították, szepszis artritisz diagnózist kapott, és két hét kezelésre utasították. De korábban elhagyta a kórházat, hogy folytassa kampányát.

A VITA ÉJSZAKA

Nixon és Kennedy Chicago-ban találkoztak az első, négy vitából álló sorozat során szeptember 26-án. Míg Kennedy a stábjával készült, Nixon a rendezvény napjáig folytatta kampányát.

„Kennedy értette a televíziót” – mondta Leonard Steinhorn, a Washingtoni Amerikai Egyetem közpublicitási professzora. „Nagyon érzékeny volt a vizuális képre.”

A vita előtt Kennedy meglátogatta a stúdiót, és megvizsgálta a színpadot. Látta, hogy a háttér szürkének fog tűnni fekete-fehér televíziókon. Így sötét öltönyt és világoskék inget választott.

Fiatalnak, egészségesnek és napbarnítottnak tűnt – bár ironikus módon, a bronzos bőrét ma Addison-kór okozta túlzott pigmentációként tartják számon.

Ezzel szemben Nixon nem látogatta meg a TV stúdiót a közvetítés előtt. Nem hozta nyilvánosságra a térdsérülését, és lehet, hogy még lázas volt. Súlycsökkenés – a betegsége és a kimerítő kampányprogram miatt – elmaradttá tette.

Az első Kennedy-Nixon esemény rendkívül civil volt, és személyes támadások nélküli. A Chicago-i vita a belpolitikai kérdésekre összpontosított, ahol a két jelölt nem különbözött jelentősen.

„A motivációink őszinték” – mondta Nixon nyitó beszédében. „Nem az amerikai célokkal van vitánk, hanem csak azok elérésének módjaival.”

A két férfi közötti vizuális kontraszt azonban éles volt.

Nixon visszautasította a stúdió sminkeseit. Ehelyett egy Lazy Shave nevű terméket használt, amely lényegében egy vastag alapozó volt, amelyet remélt, hogy eltakarja az izzadság alatt megjelenő, makacs ötórai árnyékot. Szürke öltönye jól illeszkedett sápadt arcszínéhez fekete-fehér TV képernyőkön.

Míg Kennedy magabiztosan beszélt közvetlenül a kamerába, Nixon folyamatosan elnézett az idő nézéséhez egy órán a stúdióban.

„John Kennedy tudta, hogy az amerikai néphez beszél” – mondta Steinhorn. „(Nixon) idegesebbnek tűnt. Izzadt… Nem tűnt olyan kényelmesen a kamerán.”

A KÖVETKEZMÉNYEK

Az elemzők és akadémikusok gyakran az 1960-as első vitát említik az amerikai politikai történelem azon pillanataként, amikor a kép és különösen a televízió kulcsfontosságú tényezővé vált a választások eldöntésében.

„A médium hatalmas hatással volt arra, hogy ki nyerte meg azt a vitát” – mondta Steinhorn.

A „The Making of the President 1960” című könyvében, amely az évvel a választások után íródott, Theodore White népszerűsítette azt az elképzelést, hogy bár a vita rádióközönsége úgy érezte, Nixon nyert, a TV nézők egyértelműen Kennedyt tartották győztesnek.

Az utóbbi időben azonban a tudósok vitatják ezt a nézetet, hivatkozva a kortárs közönség-kutatások hiányára és arra, hogy a Chicago-i vita körüli figyelem Kennedy novemberi szoros győzelme után emelkedett.

Nixon később a sminkes hiányát okolta a vereségért, bár végül 1968-ban megnyerte az elnöki posztot. Azonban, részben az ellenféllel való újabb színpadra lépés elutasítása miatt, újabb elnöki vita csak 1976-ban volt.