A kongresszusnak szerda este megküldött, a nemzetközi gazdaságpolitikát elemző féléves jelentésében a pénzügyminisztérium azt állítja, hogy a német belső kereslet „vérszegény” bővülése és az ország exportfüggősége akadályozta és akadályozza az euróövezeti gazdaságok stabilizálását célzó erőfeszítéseket. A végeredmény az, hogy felerősödnek a defláció, az árak és a bérek csökkenése irányába ható erők az euróövezetben és a világgazdaságban, veszélyeztetve a gazdasági növekedést. A dokumentum kiemeli, hogy 2012-ben a német aktívum Kínáét is meghaladta.

Eddig Kína volt a célpont

A pénzügyminisztérium féléves jelentéseiben eddig főleg Kínát bírálta, szemére hányva Pekingnek, hogy mesterségesen alacsonyan tartva valutája árfolyamát exportdömpinget folytat. Most azonban Németországot tette első számú célpontjává a minisztérium, és szóhasználata szokatlanul kemény, amiben megfigyelők szerint szerepe lehet a lehallgatási botrány miatt keletkezett feszültségnek Washington és Berlin között.

A jelentés szerint a tartósan magas kereskedelmi aktívumot felmutató országoknak intézkedéseket kell tenniük a belső kereslet fellendítésére, így a német kereslet bővülése elősegíthetné az euróövezeti gazdaságok kiegyenlítődését.

A gazdasági tárca visszautasította a vádakat – A szakszervezetek egyetértenek

A német gazdasági minisztérium csütörtökön visszautasította az amerikai bírálatot, hangoztatva, hogy az aktívum a német gazdaság versenyképességének kifejeződése, és „a növekedés tartóoszlopai a belgazdasági erők”, a beruházások élénkülnek, és a magánfogyasztás emelkedik.

A német szakszervezeti tábor ugyanakkor egyetért a kritikával. A szakszervezetekhez közelálló IMK kutatóintézet igazgatója szerint Németország ezzel a politikával végső soron saját magának árt, mert az óriási aktívum jelentős része tőkeexport formájában külföldön landol, és egy leértékelés vagy adósságválság esetén a pénz egy része elvész, mint ahogy az utóbbi években a külföldi befektetések egyötöde már elveszett. Az hatalmas aktívum leépítése érdekében a szakszervezetek az infrastrukturális beruházások növelését ösztönzik, de mindenek előtt erőteljes béremelést sürgetnek, ami által erősödik a belső kereslet és nő az import.