A lehetséges forgatókönyvek sorában a harmadik, hogy Németország valamilyen formában közbelép.

Az EU alapozás nélkül megépített ház. Politikai és költségvetési unió nélkül az egységes fizetőeszközre épülő unió működésképtelen. Ráadásul ma már mindenki világosan látja annak a következményeit, hogy az EU-nak nincs pénzügyminisztériuma.

Németország eddig kénytelen-kelletlen az utolsó pillanatban mindig kisegítette az EU-t, és eddig sikerült viszonylag olcsón megúsznia. Most azonban ahhoz, hogy az unió a jelen formájában fennmaradhasson, Németországnak az euróövezet maradék részéért korlátlan garanciát, azaz transzfer uniót kellene vállalnia, amire a jelenlegi alkotmány alapján képtelen, és aminek se politikai, se társadalmi támogatottsága nincs. Németország jelenlegi helyzete olyan, mint a csuka fogta róka, és egyre kilátástalanabbá válik.

Ha azonban Németország a periféria két országának az euróövezetből való távozása után mégis beadja a derekát, és létrejön a fiskális unió, és az EKB felhatalmazást szerez arra, hogy az egységes fizetőeszköz teljes gőzzel leértékelhesse, akkor az Eurózóna többé-kevésbé a jelenlegi formában „megmenekül”. Az EURUSD rögvest visszatérne a paritásnál (1,00) gyengébb árfolyamhoz. Emiatt leminősítenék az EMU magját alkotó északi országok hitelképességét, de a közös valuta leértékelése rövidtávon megszabadítaná a perifériát a gondoktól, és a politikusok is kapnának néhány évet a további változtatások bevezetésére.

Befektetés a „Németország közbelép” forgatókönyv megvalósulása esetén

Ez a forgatókönyv némi időt biztosít a piacnak a szükséges reformok végrehajtására, és a költségvetési deficiteket hosszabb, és reálisabb időtávon belül lehet majd csökkenteni. Ez a forgatókönyv a kockázat szempontjából előnyösebb (bár a devizakockázatra érdemes figyelni), ami eszközoldalon annyit jelent, hogy érdemes 50 százalékot részvényekben (ezen belül nagyobb súllyal szerepeljenek a periféria euró övezeten belül maradó országaiban bejegyzett megállapodott társaságok, amelyek árfolyama már eddig is jócskán zuhant), 25 százalékot vállalati hitelpapírokban, és a maradék 25 százalékot spanyol és olasz államkötvényben tartani.

A devizapárok közül az EURUSD ebben a forgatókönyvben elkerülhetetlen választás. Ennek ellenére izzadságos munka lesz (azzal a folyamatos kockázattal a háttérben, hogy lelkes kezdet dacára a forgatókönyv egyszer csak átcsúszik a „további bővítés-színlelés forgatókönyvébe”), de rövidtávon ez a változat a legkevésbé fájdalmas.

Kapcsolódó anyagok:

Görögország előtt szirtakizik Európa

Elő- vagy utóminikrach lehetséges

Gyógyírként fogják fel a pénznyomtatást

Forradalom, háború – visszaköszön a múlt