Ha elkerülte volna a figyelmüket, ezúton is megerősítem azt a tényt autóstársaimnak: jobb lesz, ha ezután fokozottabban figyelnek. Május elsejétől ugyanis új szabályozás lépett életbe. Gyorshajtás esetén megszűnik a korábbról ismert zéró tolerancia. Elegendő lesz egy kilométer per órányi túllépés, máris jöhet a tetemes, akár harmincezer forintos bírság.

Senkinek sem lehet vitás, a túlzottan gyors vezetés veszélyes. És persze a balesetek megelőzése érdekében indokolt lehet a büntetés is.

A zéró tolerancia azonban felvet néhány kérdést. Elsősorban azt, hogyan lehet esetünkben műszakilag elfogadhatóan alkalmazni ezt. Másfelől a büntetés mértéke is meglehetősen kérdéses lehet.

Nekem egyébként a toleranciát illetően felvetődik egy másik kérdés is: hogyan állunk valójában a toleranciával általában?

Ez a latin eredetű szó ugyanis elsősorban türelmet, mások véleményének az elfogadását jelenti.

Ebből a szempontból, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem állunk túlzottan jól. Elég csupán figyelnünk a társadalmi vitákat és azoknak a hangnemét. A sokszor igazságtalan, szinte útszéli hangnemet, a másik személyiségének megsemmisítésére törekvést.

És, ha ez kevés, akkor duzzogást, cinikus, dühös, hazug érvelést, s ha már ezzel sem érünk el semmit, akkor… büntetünk. Ha módunkban áll, és amíg módunkban áll.

Sokan vélik úgy, hogy a tolerancia a tisztelet és a megértés alapja. Egyfajta morális parancs.

Nézzünk csak körül, hol is tartunk ezen a téren?

Kordonbontás az egyik oldalon, gázspray, gumibotozás a másikon.

Pedig szakemberek állítják, hogy a tolerancia tanítható és megtanulható.

Lehet, hogy a düh helyett inkább végre tanulnunk kellene?

Hogy megőrizzünk valamicskét a szűkebb pátriánkban még létező toleranciából.