Szeretem a jó filmeket. Elgondolkodtatnak, érzelmeket közvetítenek, tanulságosak és ha jól válogatunk, képesek megtanítani bennünket arra a rég elfeledett gondoltra, hogy élni jó, létezni egy olyan adomány, amit nem mi harcoltunk ki önmagunknak, nem mi küzdöttünk meg érte és nem is mi irányítottuk eljövetelünk idejét, lehetőségét.

Bennünk lakik minden olyan dolog, ami számunkra fontos, hogy mit hozunk a felszínre magunkból, alapvetően rajtunk múlik. Egyszer egy vad leány azt mondta Havasnak a sárkányok közül érkezőnek, hogy az, amit ő tud, ősei bölcsessége útján is semmi. „You know nothing Jon Snow!” avagy „Nem tudsz te semmit Havas John”.

Olyan időket élünk, amiket nem gondoltunk, hogy valaha élni fogunk, bizonytalansággal, kétségekkel, a kiszámíthatatlan tél eljövetelével. Mi nem szoktunk fázni. Most fogunk? Mi nem szoktunk éhezni. Most fogunk? Felfordulhat-e minden körülöttünk, amit megszoktunk, amiben bízhattunk, ami szép és jó volt, fordulhat-e rosszra, békételenre? Kell-e féltenünk gyermekeinket, szüleinket, az álmodott jövőnket? Kérdések, válaszok nélkül.

A Trónok Harca visszatérő eleme, amitől rettegnek és félnek, a tél eljövetele. A tél, ami sokáig van távol, de most közeleg. A tél, ami faggyal hozza el az ismeretlent, amitől félni kell.

„Ülök a szobámban sem búsan, sem egyedül”. Körülöttem gyerekek játszanak és először az életemben azon gondolkodom, hogy valósággá válhat egy olyan kor, amiben nem az a kérdés, hogy hova megyünk nyaralni, mikor veszünk új telefont, sokkal inkább azon kell-e gondolkodni, hogy mivel fogunk fűteni, mit fogunk enni?

Telnek az évek és az elmúlt évek nem kevés újdonságot hoztak. Ránk telepedett a vírus, most pedig a jóléti társadalmunkra rúgja az ajtót a szomszédban dúló háború.

Az ember valóban ilyen? „Trónján” küzd, hogy mind nagyobbá váljon? Nemzetét erőlteti uralkodóvá? Felsőbbrendűsége útját járja más emberek létezése felett? Elhozza a telet, azt a hideget, ami nem a fehér havat adja a Karácsonyi ünnepünknek, hanem a szívünk teleként fagyasztja arcunkra a múlt vidám mosolyát?

Most még meleg van odakint. Nem is kell sietni, hogy elhagyjuk az utcát dideregve. Szeptember van, nyárutó, de közeleg a tél. Fagyasztó, didergő üzenete hamarosan lehullajtja a négyévszakos fák leveleit, útjában jeges föld és a délre vonuló madár sereg vonul. Menekülünk, mint mindig a szoba falai közé és az otthon melege vidámmá formálja a külvilág téli évszakát. Mi itt élünk a negyedéves tél világában, nekünk nem mindegy, hogy lesz-e gáz, áram, képesek leszünk-e fizetni az energiáért, ha egyáltalán lesz mit fizetni és mivel… Mivel? Azzal, hogy nem ezt képzeltem a jelenkorról, azt hittem nekünk már ez sosem lesz kérdés.

Trónok Harca. Ki az erősebb…? Ki uralkodik…? Kit érdekel, hogy mik az emberi valós értékek a modern világban? Közel sem mindenkit…

Címlapkép forrása: Shutterstock