Sok mindenre törekszünk az életünkben. Az egyik ilyen meghatározó törekvés a biztonság. A mai ember számára a biztonságot elsősorban az anyagi biztonság jelenti. Ha van pénzünk “bármit” megtehetünk, megengedhetünk magunknak, de legalábbis mindig lesz étel és ital, minden olyan dolog, ami az életünk viteléhez számunkra elengedhetetlen.

Pontosan azért, hogy ez a biztonság meg is maradjon, halmozunk. Szép, mai elnevezéssel: megtakarítunk. Ha tehetjük… Bízva abban, hogy az emberek életszínvonala folyamatosan emelkedik – ha nem is évről évre, de évtizedről évtizedre valószínűsíthetően – a megtakarítás lehetősége mind több háztartás számára lehetőséggé válik.

Megtakarítani fontos. Elhalasztott fogyasztásunkkal még szebb jövőnk lehet, persze akinek megadatik a távoli jövő. Halmozunk, de semmi nem szól arról milyen nagyságrendben, mennyit, meddig és mire, nem beszélve a miértről? Pedig ezek a fogalmak nem csupán egyszerű szavak. Megtakarítunk idős korunkra. Kinek mit jelent az idős? Mit teszünk majd, ha eljön az idős kor? Meddig fog tartani? Meddig élünk és mennyi pénzre van szükségünk? Megtakarítunk, hogy később a több pénzből még sokkal több vágyunkat, álmunkat, szükségletünket kielégíthessük. Mi van, ha nem is fogunk megöregedni? Mi van ha idős korunk egy lehetetlenül hosszú befejezéssé alakul és a megtakarítási éveink nem szolgálnak elégséges fedezettel erre a periódusra? Kérdések kérdések hátán.

Azután létezik az a mondás is, hogy: “amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!”, de létezik az a mondás is, hogy: “élj úgy, mintha minden napod a legutolsó lenne!”…

Akkor hát hol van az igazság? Bizonyos, mint számos egyéb írásomban, hogy odaát. Ha mindennek vége, bölcsebbek lehetnénk. Halálunk bölcs konklúziója lehetne, hogy mit tettünk jól és mit rosszul, mire volt érdemes készülni és mire nem. Csakhogy a konklúzió elmarad és az odaát igazsága is, mert akkor már lényegtelen. Így az igazság megfoghatatlan és utólagosan teljesen mindegy is.

Kellene egy józan egyensúly! Nincs.

Haladjunk tovább és zárjuk le témaként a megtakarítást, halmozást azzal, hogy általában érdemes gondolni a jövőre, mert bízhatunk nagy általánosságban abban, hogy leszünk idősek és abban is, hogy idős korunk nem egy örökkévalóságig fog tartani. Van ismeretünk a születéskor várható élettartamról, ennek női és férfi vonatkozásáról és arról is tudunk, hogy még soha senki nem élte meg e földön a 200 éves emberi kort. Pont.

Akkor mi a baj?

A baj az, hogy én azt láttam és tanultam a világból, néhány kivételtől eltekintve, hogy aki a mának él, az mindig is a mának fog élni, aki halmozó az örökké halmozni fog, így válik az ember vagy meg nem takarítóvá, vagy a semmiért takarékossá. A mai írásnak a vége nem más, mint a semmiért takarékoskodás.

A gazdag halottak. Bankszámlák örökösök vagy azok híján, az örökké elhalasztott álmok és remények, amik hiába volt elegendő pénz, sosem lettek pénzről dologi-világi dolgokra, történésekre váltva. A szépsége végtelen (az ember számára) a vastag hízott bankszámlának, aminek hízott egyenlege soha fel nem használtan kerül az örökösök vagy az állam birtokába. Nézve, ahogy a világ jelentős része szenved, a pénz csak figyel bután és tehetetlenül számokká formálva a havi bankkivonaton.

A mai ember biztonságának záloga pontosan olyan, mint a téglából ötszáz évre megépített házunk, ami boldogan szolgálna bennünket egy fél évezreden át, de még a családi generációnk sem éli meg általában ezt a kort.

Ami pedig értelmetlenül létezik, az értelmetlen is. Mégis sokkal biztonságosabb, hogy létezik a biztonságtudat, mert elménk így lényegesen tovább élteti testünket, mint a biztonságérzet hiányának lelki aggodalma.

Legyen az a mai végeredmény, hogy a gazdagok többsége soha nem fogja felhasználni földi javait, de értelemmel bír a hatalmas vagyon a lelki béke és biztonság alapjaként. Ez viszont megint csak nem jelent igazságot és megint igaz az igazságról írottan, annak örök érvényű igazságvolta, miszerint az igazság csakugyan odaát van!