Szinte minden értelmezhető társadalom egyik legfontosabb alapköve az oktatás. Halljuk már évszázadok óta szüleinktől, hogy „tanulj, és sokra viszed”, és igyekszünk is többé kevésbé mindent megtenni, hogy megfelelő tudással felvértezve vágjunk neki az életnek. De szinte unalomig ismételt közhely, hogy amit az iskolában tanítanak, az nem feltétlenül elég az élethez, és ez minden bizonnyal igaz is. Szükségünk van egy erős, szakami tudásra, de ez éppen annyit ér egyéb megszerzett képességek nélkül, mint bármilyen képesség tudás nélkül. Egymást kiegészítő bástyák ezek, melyek egymás nélkül könnyen leomlanak, de ha képességhez tudás társul, akkor már bevehetetlen erődöt alkotnak.

Hiba lenne csak az iskolakapu hátra hagyásáig tanulni, jó pap holtig tanul, ahogyan a régi mondás is szól. Tanulni márpedig mindenből lehet, főleg akkor, ha van, aki tanít is minket. A tudás hatalom, és ezáltal minden új dolognak a megismerése is az. Leginkább akkor, ha nem csak lexikális dolgokat tanulhatunk, hanem megtanulni gondolkodni, vagy éppen azt, hogy mi a helyes és mi a nem. És persze megtanulni, hogy a körülöttünk lévőktől mit tudunk tanulni, és milyen emberek. Ha akarjuk, ha nem, ragad ránk az információ, érnek az érzelmi hatások, és mindebből elsajátított tudás lesz. Akkor pedig már még jobb, ha tudatosan igyekszünk is tanulni. És ha már ez megadatik, ne sajnáljuk mástól se a tapasztalataink megosztás, lehet, ami nekünk alapvető, másnak az változtatja meg az egész gondolkodását.

Címlapkép forrása: Shutterstock