Nagyon sokszor  előnyös tulajdonságként jegyzik, ha valaki minden szituációból ki tudja magyarázni magát.  Kétségtelen, hogy az élet szinte minden területén hasznos, ha nem várt kérdésekre is vannak válaszaink, és saját kárunkat tudjuk csökkenteni a kimagyarázással. Már rögtön az iskolai feleléseknél rendkívül jó dolog, ha semennyi tanulással is kihozunk egy gyenge 3-ast, mert bár másról beszéltünk, de nagyon jól. Később a közlekedési bírságnál próbálhatjuk meg ugyanezt, bár ott más, kreatívabb megoldások is gyakorta előfordulnak.

Mindenesetre, ahogyan a mondás is tartja, a jó politikus nem arra válaszol, amit kérdeznek, hanem arra, amire akar. Ezt kár is lenne tehát bárkitől elvitatni, alapvető túlélési stratégia ez, és a saját magunk érdekképviseletének sokszor hatékony módja.

Egy dologra azonban muszáj figyelni, méghozzá arra, hogy magunknak (és a hozzánk közel állóknak) semmiképp se magyarázzunk meg semmit. Ha így teszünk, akkor ugyanis saját közvetlen környezetünket, és ráadásul magunkat is átvágjuk. A fő probléma az lesz, hogy egy idő után már a saját felmentéseinket is elhisszük, esetleg megideologizáljuk. Könnyen vezethet oda ez, hogy egy magunk által kreált világban élünk, ahol semmi sem tökéletes, csak mi magunk. Csak aztán egyszer bekopogtat a valóság, és akkor (ahogy mondják!) szomorú lesz az ébredés. Ráadásul így fejlődni is nagyon nehéz; ha meg is magyarázzuk hibáinkat, nagy gond, ha elfelejtünk tanulni belőlük.

Címlapkép forrása: Unsplash