Saját életünk a mozivásznon.

Sokaknak hobbija a színházba, moziba járás, magam is közéjük tartozom. Főleg utóbbi intézménybe teszem tiszteletem igen gyakran, kiváló kikapcsolódás este megnézni egy filmet barátnővel, barátokkal, évfolyamtársakkal. Ennek köszönhetően sok filmet láttam már, és hasonló, szinte mozifüggésben szenvedő társaimmal is gyakran átbeszélem az élményeket. Az én  fő következtetésem az, hogy valahogy a magyar filmeket lehet igazán átélni, legalábbis, ami a hangulatra vonatkozik.

Nagyon jó látni az 1-es villamos vonalát a mozivásznon, a badacsonyi szőlőket,  vagy éppen a Deák teret. Persze az éjszakai busz fényei is pontosan olyanok, mint amit tapasztalhattunk, és a viccek, beszólások is valahogy jobban célba érnek. Nem mintha ettől minden magyar film automatikusan jó lenne, vagy hogy külföldi filmek ne okozhatnának adott esetben sokkal nagyobb élményt. De ha így is van, még egy gyengébb alkotáson is segít a hangulat, a légkör, a beszéd, amit értünk. Sokszor édes és hatalmas, de ha kicsi és savanyú, akkor is a minék.