Az egyik ismert pszichológiai jelenség a kognitív disszonancia. A legismertebb fogalma szerint azt írja le, amikor egy adott egyén nincs összhangban azzal a cselekedettel, amit éppen végez, vagy ha olyan információ éri, ami az eddigi tapasztalataival merőben ellentétes. Jó példa erre, hogyha egy végtelenül visszafogott és szerény embert küldenek be a lövészárokban, valószínűleg olyan ellentétet fog érezni az értékrendje és a (ráerőltetett) cselekedet között, ami bőven kimeríti a kognitív disszonancia fogalmát. Ennél kevésbé szélsőséges esetekben is előfordul természetesen a jelenség, gondoljunk arra, amikor egy pártpolitikus elveivel ellentétesen kénytelen működni, vagy amikor a munkahelyünk elvi elvárásait érezzük ellentétesnek a saját értékrendünkkel. Önbecsapásnak is hívhatjuk akár, de ennél jóval sokoldalúbb azért a fogalom.

Az mindenesetre biztos, hogy ez egy szinte már biztosan mindenki által érzett, igen negatív érzés. Nemcsak cselekedetre vonatkozunk ugyanakkor, ahogy korábban írtuk; ha hirtelen azt az információt kapjuk biztos forrásból, hogy a sarkvidéken elefántok élnek, szintén nagyon megdöbbenünk, és egyfajta furcsa, zavarodott érzés lesz rajtunk úrrá. Ilyenkor szükséges feloldani ezt az érzést, leginkább úgy, hogy megbizonyosodunk az igazságról, és utána az lesz a világképünk.

A kognitív disszonancia jelensége tehát akár negatívnak is tűnhet alapvetően, de mindenképpen egy irányíthatatlan, ösztönös jelenségről van szó. Mégis lehet egyszerre igaz az is, hogy fegyverként használható. Ha ugyanis egy vitás helyzetben előidézzük a jelenséget, könnyen előnyre tehetünk szert.

Példának okáért nézzük azt, hogy egy szomszédunkkal nagyon régóta nagyon rossz a viszonyunk. A hangos zene, a hajnali felújítások miatt ki sem állhatjuk egymást! Gyakorlatilag az egymás elleni hadakozás ilyen esetekben nem vezet túlságosan messzire, ezért érdemes lehet a helyzetet másképp kezelni. Ha kedveskedni próbálnánk néha, vagy meggyőzni őt arról, hogy ő a rossz szomszéd és nem mi, valószínűleg csak olajat öntenénk a tűzre. Ekkor egy jó váratlan lépés, ha egyszerűen segítünk neki nehéz helyzetében, teszünk egy olyan szívességet, amit barátnak sem tennénk feltétlenül először. Elromlott a fűnyíró? Vegyünk neki másnap egy újat!

Borzasztóan meg fog lepődni. Miért? Hogyan? Mi a cél? Milyen ő? Talán mégsem az ördög cimborája, ahogyan gondoltam? És el is értünk a kognitív disszonanciához. Volt rólunk egy nagyon negatív tudása, és hirtelen (ez fontos!) éri egy olyan sokk, amit nem tud összeegyeztetni az eddigi világképével. Kicsit jó esetben ez zavart okoz, nagyon jó esetben pedig még a világképe is változhat. Érdemes ezzel élni – kevés olyan taktika van, amivel jót teszünk végül, és ez épp ilyen.