Tanulhatunk a háborút befejező katonák bölcsességéből – sőt, mi megtehetjük, hogy felülmúljuk őket.

A karácsony talán joggal nevezhető az év legnagyobb, legfontosabb ünnepének. Rengeteg pozitív tartalom kapcsolódik hozzá – mind vallási, mind világi szempontból. A karácsony a szeretet, az összetartozás, a békesség ünnepe; ilyenkor kicsit visszavonulunk a családhoz, barátainkhoz, hogy azokkal tölthessünk időt, akik igazán fontosak számunkra.

Amennyire meghitt a karácsony, annyira makacs és erőszakos is. Nem érdekli például, hogy mi zajlik a világban. Ha maszkban kell bevásárolni, karácsony akkor is van, ha eggyel többen vagy kevesebben ülünk az ünnepi asztalnál mint legutóbb, karácsony akkor is van. Ha éppen az egész világ lángol, és naponta emberek tízezrei halnak meg az öldöklő harcban, karácsony akkor is van. Épp így volt karácsony 1914-ben is, amikor az első világháború borzalmai már hónapok óta tartottak. Karácsonykor a nyugati fronton az ellenséges oldalon álló katonák sok helyütt kimásztak a lövészárokból, és egymással kezet rázva ünnepeltek együtt. Egyes beszámolók szerint még fociztak is, de az biztos, hogy cigarettával, élelemmel, sörrel lepték meg egymást a felek.

A karácsonyt a háború is tiszteli (www.shutterstock.com)

Az eset meglehetősen ismert, és egy részét sikerült is elsajátítanunk. Karácsonykor nem veszekszünk, kimászunk a kis lövészárkainkból, letesszük a fegyvert. Intő jel lehet nekünk, hogyha a katonák a fronton képesek voltak békét kötni az ünnepre, akkor nekünk sem lehet sokkal nehezebb.

1914-ben az ünnep elmúltával ugyanúgy folytatódott a pusztító harc, mint karácsony előtt. Nagy kérdés, hogyha karácsonykor tudtak együtt énekelni és ünnepelni a katonák, akkor 2 nappal később miért nem? A válasz a kegyetlen hatalmi logikában rejlik, de a saját életünkben talán nincs meg ez a faktor. Ha képesek vagyunk meghozni a döntést, hogy karácsonykor nem háborúzunk, akkor már fel is múlhatjuk 1914 hőseit, és karácsony után sem muszáj felvenni a fegyvert. Ha egy konfliktus vagy viszály ugyanis zárójelbe tehető két napra, talán egy életre is lezárható; ha nem is a másik fél, de a saját lelkünk érdekében.

Kellemes Ünnepeket!