Érkezett hozzám minap egy formás levél, amelyben a véleményemet kérik vélhetőleg fontos emberek.

Ez van például benne, Brüsszel az olajszankciók bevezetéséről döntött. Ön egyetért a brüsszeli olajszankciókkal? Összesen hét kérdés.

Amikor ilyen levelet kapok általában én is fontos embernek érzem magam. Lám valakit mégiscsak érdekelhet a véleményem.

Aztán elgondolkoztam a kérdések komolyságán. Merthogy nekem igazán Büsszellel az ég adta egy világon semmi, de semmi bajom nincsen. Kedves, szép város, jártam már ott nem egyszer, rokonaim, barátaim is élnek ott. Így hát egyszerűen csak annyit válaszolhatnék: nem értem a kérdést.

Ez viszont nem lenne igaz. Nagyon is értem a kérdést. Sőt azt is, miért kérdezik.

A konzultáció lényege: megkérdeznek, válaszolok, megváltozik valami. Antitézis, tézis, szintézis.

Megváltozik valami?

A Dák térre látok az ablakomból. Diákok, tanárok, szülők tüntetnek. Hány és hány ígéretet hallottak tavasz óta?

Velük, miért nem konzultálnak a levek írogatói? Talán félnek tizenévesektől.

Tavasszal a szavukat adták a pedagógusoknak, hogy lesz béremelés, a gyerekeknek, hogy lesz szinvonalasabb oktatás, a szülőknek pedig, hogy nem nehezedik a megélhetésük, nem lesz például rezsiemelés…

Úgy tűnt: ez Gentlemen’s agreement – úriemberek megállapodása – adott szóra épülő megegyezés.

Valamelyik elem hiányzik.