Nagyon sok bölcseletet és útmutatást olvashatunk arról, hogy mi az élet értelme, vagy hogy hogyan kell jól élni. Nehéz kérdés, hiszen mindenkinek mást jelentheti a jó élet, és ezért ennek elérése sem lehet teljesen ugyanaz. Rengeteg szinonima is van arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen mi az élet – viccekben, egy mondatos okosságokban hasonlítjuk a létezést valami földi dologhoz.

Ezek közül az egyik gyakran ismételt az az, hogy az élet egy játék. Megvannak a szabályai, a környezet, és ebből kell a legjobbat kihozni. Az életet játékként felfogni lehet jó ötlet, sokat könnyíthet egy-egy nehezebb szituáción vagy éppen nagyobb humorral kezelhetjük az elénk gördülő akadályokat. Vannak benne közbenső célok, és persze a végső cél, a győzelem; arról már nem szól a fáma, hogy ez a győzelem mit is jelent az életben, „kicsit” nehezebb megállapítani, mint egy játéknál.

Képzeljük el azt a játékot, ahol teljes mértékig egyedül vagyunk! Nincsenek ellenfelek benne, egyedül rójuk a játéktábla mezőit, vagy egyedül harcolunk egy számítógépes játékban. Kivel? Ki ellen? Miért?

Az biztos, hogy ennek kevés az értelme, és elég unalmas – majdnem annyira kevés és majdnem annyira unalmas, mint az életben egyedül lenni. Nem véletlen tény, hogy az ember társas lény; nem igazán van értelme a jónak, de még a rossznak sem, ha mindazzal egyedül kell, hogy szembe nézzen az ember. Érdemes tehát értékelni, ha vannak körülöttünk és ezt megbecsülni; csupán ez már adhat okot az elégedettségre. Játsszuk le velük azt a társast, és még rivalizálni sem muszáj.

Címlapkép forrása: Shutterstock